Masten Gregory
Masten Gregory | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1932. február 29. Kansas City |
Elhunyt | 1985. november 8. (53 évesen) Porto Ercole |
Nemzetisége | amerikai |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1957 – 1963, 1965 |
Csapata | Cooper (privát is), BRM (privát is) privát Maserati, Behra-Porsche, Lola, Lotus, |
Nagydíjak száma | 46 (38 rajt) |
Dobogós helyezések | 3 |
Első nagydíj | 1957 monacói nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1965 olasz nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Masten Gregory témájú médiaállományokat. |
Masten Gregory (Kansas City, Missouri, 1932. február 29. – Porto Ercole, Olaszország, 1985. november 8.) volt amerikai autóversenyző, Formula–1-es pilóta.
Pályafutása
Kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt, és az ő örökségéből vásárolta első autóját 19 évesen. 21 éves koráig ugyan hivatalosan nem juthatott hozzá ehhez a pénzhez, de addig is egy rokonának versenycsapatában edződött, majd 18 évesen megnősült, így elérve, hogy idő előtt felvehesse a hagyatékot.[1] Rendkívül gyenge látása miatt erős szemüvegeket kellett viselnie. Már a harmadik viadalán győzni tudott, és sikeresen szerepelt a továbbiakban is különböző amerikai futamokon. Ekkor kapta a “Kansas Villáma” becenevet.[2] Eredményeinek köszönhetően 1953-ban meghívták a nagy presztízsű “Buenos Aires 1000 km” elnevezésű sportautó-versenyre, amely első külföldi viadala volt.
Hazájában és Európában is próbált feltűnést kelteni, de az áttörésre 1957-ig várnia kellett: ekkor az 1000 kilométeres Buenos Aires-i verseny megnyerésével felhívta magára a figyelmet. A Formula–1-ben 1957-ben, Monacóban debütált egy Maserati 250F volánjánál és a harmadik helyen intették le. Németországban és a pescarai versenyen 4-4 lett és hatodikként végzett a világbajnokságon. Első éve után a Ferrari is megkereste őt, ám a kevés versenyzési lehetőséget biztosító szerződésajánlatra végül nemet mondott. 1958-ban is Maseratival versenyzett, kevésbé sikeresen. Ezután váltott, és a következő években Cooper, Porsche, Lotus, Lola és BRM autókkal indult. 1959-ben a Cooper harmadik számú versenyzője lett Jack Brabham és Bruce McLaren mellett.A Holland Nagydíjon a rajtnál Bonnier állt az élre, de Gregory a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. A következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett. A Portugál Nagydíjon második helyen ért célba és az összetett bajnokságban 9. lett.
Ezek után legközelebb 1962-ben szerzett pontot. A UDT Laystall Racing Team pilótájaként az amerikai nagydíjon a 6. helyen ért célba. Az 1965-ös olasz nagydíj volt karrierje utolsó Formula–1-es versenye.
1965-ben az osztrák Jochen Rindttel és az amerikai Ed Hugussal megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1965-ig 38 Nagydíjon vett részt, ezután sportkocsiversenyeken indult. Barátja, a svéd Jo Bonnier 1972-ben, LeMans-ban bekövetkezett halála miatt befejezte versenyzői pályafutását. Amszterdamban telepedett le, és gyémántkereskedő lett. 53 éves korában, 1985. november 8-án szívinfarktusban hunyt el az olaszországi Porto Ercole-ben.[3]
Eredményei
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole pozícióból indult
Dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1957 | Scuderia Centro Sud | ARG | MON 3 | 500 | FRA | GBR | GER 8 | PES 4 | ITA 4 | 6. | 10 | |||
1958 | Scuderia Centro Sud | ARG DNA | MON | BEL ki | FRA | ITA 4* | NC | 0[4] | ||||||
H.H. Gould | NED ki | 500 | ||||||||||||
Owen Racing Organisation | GBR DNA | GER | POR | |||||||||||
Temple Buell | MOR 6 | |||||||||||||
1959 | Cooper | MON ki | 500 | NED 3 | FRA ki | GBR 7 | GER ki | POR 2 | ITA | USA | 8. | 10 | ||
1960 | Camoradi International | ARG 12 | NC | 0 | ||||||||||
Scuderia Centro Sud | MON DNQ | 500 | NED DNS | BEL | FRA 9 | GBR 14 | POR 9 | ITA | USA | |||||
1961 | Camoradi International | MON DNQ | NED DNS | BEL 10 | FRA 12 | GBR 11 | GER DNA | NC | 0 | |||||
UDT Laystall Racing Team | ITA ki | USA ki | ||||||||||||
1962 | UDT Laystall Racing Team | NED ki | MON DNQ | BEL ki | FRA ki | GBR 7 | GER | ITA 12 | USA 6 | RSA | 18. | 1 | ||
1963 | Tim Parnell | MON | BEL | NED | FRA ki | ITA ki | NC | 0 | ||||||
Reg Parnell Racing | GBR 11 | GER | USA ki | MEX ki | RSA | |||||||||
1965 | Scuderia Centro Sud | RSA | MON | BEL ki | FRA | GBR 12 | NED | GER 8 | ITA ki | USA | MEX | NC | 0 |
Le Mans-i 24 órás autóverseny
Év | Osztály | Autó | Csapat | Csapattárs(ak) | Oszt. hely. |
---|---|---|---|---|---|
1955 | S 3.0 | Ferrari 750 Monza Ferrari 3.0L I4 | Mike Sparken | Mike Sparken | Kiesett |
1957 | S 5000 | Jaguar D-Type Jaguar 3.8L I6 | J.D. Hamilton | Duncan Hamilton | 6. |
1958 | S 3000 | Jaguar D-Type Jaguar 3.0L I6 | Ecurie Ecosse | Jack Fairman | Kiesett |
1959 | S 3.0 | Jaguar D-Type Modified Jaguar 3.0L I6 | Ecurie Ecosse | Innes Ireland | Kiesett |
1960 | S 3.0 | Maserati Tipo 61 Birdcage Maserati 2.9L I4 | Camoradi USA | Chuck Daigh | Kiesett |
1961 | S 2.0 | Porsche718/4 RS Spyder Porsche 2.0L Flat-4 | Porsche System Engineering | Bob Holbert | 5. |
1962 | GT 3.0 | Ferrari 250 GTO Ferrari 3.0L V12 | UDT / Laystall Racing Team | Innes Ireland | Kiesett |
1963 | GT 3.0 | Ferrari 250 GTO LMB Ferrari 3.0L V12 | North American Racing Team | David Piper | 6. |
1964 | P 5.0 | Ford GT40 Mk.I Ford 4.2L V8 | Ford Motor Company | Richie Ginther | Kiesett |
1965 | P 5.0 | Ferrari 250LM Ferrari 3.3L V12 | North American Racing Team | Ed Hugus Jochen Rindt | 1. |
1966 | P 5.0 | Ferrari 365 P2 Ferrari 4.4L V12 | North American Racing Team | Bob Bondurant | Kiesett |
1968 | S 5.0 | Ferrari 250LM Ferrari 3.3L V12 | North American Racing Team | Charlie Kolb | Kiesett |
1969 | S 5.0 | Lola T70 Mk.IIIB Chevrolet 5.0L V8 | Scuderia Filipinett | Joakim Bonnier | Kiesett |
1970 | P 3.0 | Alfa Romeo T33/3 Alfa Romeo 3.0L V8 | Autodelta SpA | Toine Hezemans | Kiesett |
1971 | S 5.0 | Ferrari 512S Spyder Ferrari 5.0L V12 | North American Racing Team | George Eaton | Kiesett |
1972 | GT 5.0 | Ferrari 365 GTB/4 Ferrari 4.4L V12 | North American Racing Team | Luigi Chinetti Jr. | Kiesett |
Források
- ↑ Retro - Az autóból való kiugrás mestere, 2016. február 19. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
- ↑ Cox, Michael: "The Kansas City Flash": The Lives & Times of Masten Gregory. Atlas F1. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
- ↑ Masten Gregory, 2016. február 29. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
- ↑ Nem kapott világbajnoki pontokat. A távot Carroll Shelby-vel közösen teljesítette.
További információk
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Formula–1-portál
- Sportportál
- USA-portál