Lóriformák

Lóriformák
Bíborhasú szivárványlórik (Trichoglossus haematodus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes) Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea) Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) Alcsalád: Lóriformák (Loriinae) Selby, 1836
Nemek
Melopsittacus Cyclopsitta Psittaculirostris Oreopsittacus Charminetta Hypocharmosyna Charmosynopsis Synorhacma Charmosyna Charmosynoides Vini Neopsittacus Lorius Psitteuteles Parvipsitta Pseudeos Chalcopsitta Glossoptilus Glossopsitta Saudareos Eos Trichoglossus
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Lóriformák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lóriformák témájú kategóriát.

A lóriformák (Loriinae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjához tartozó alcsalád. Összesen három nemzetség, 21 nem és 67 faj tartozik az alcsaládba.

Származásuk, elterjedésük

Celebesz szigetétől keletre fordulnak elő. Elterjedésük legdélibb pontja Tasmania, legészakibb a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao. A valódi papagájoknál messzebbre nyomultak be a Csendes-óceán szigetvilágába, egészen a Marquises- és a Pitcairn-szigetekig.

Különösen sok fajuk él Új-Guineában, ahol csak a galléros pálmalóri (Phygis) és a Vini nemnek nincs képviselője.

Megjelenésük

Kis termetű vagy középnagy papagájok. Toll ruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Csőrük többnyire megnyúlt, keskeny, a felső káva felett viaszhártyával. Fogkimetszésük nincs. Nyelvük végén kefeszerű képződmény található. Nyelvük végén lévő szemölcsök hosszúkásak, a táplálék felvételekor felemelkednek, jobbra, balra, illetve fel-le mozgathatóak így az eleség nemcsak hullámszerűen hátra, a nyelőcső felé, hanem a csőrben minden irányban szétpermetez, majd a nyelv végén egyetlen nyalábot alkotva összerendeződik. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, és miután zúzájuk alig tartalmaz izmokat, a táplálék gyorsan bejut a viszonylag rövid bélcsatornába.

Életmódjuk

Táplálékuk zömmel virágpor és nektár, amit ecsetvégű nyelvükkel gyűjtenek be. Megesznek még egyes gyümölcsöt, magvakat és rügyeket is.

Szaporodásuk

Faüregekbe készítik fészküket.

Rendszerezésük

Több korábbi rendszerben a lórifélék (Loriidae) néven különálló családként szerepelt, de a modern molekuláris biológiai alapokon alapuló rendszertani vizsgálatok kimutatták, hogy különálló családként való besorolása nem indokolt.

Legutoljára 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, mely több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.^[1][2][3] A magyar névjegyzék is ezeket az eredményeket követi.^[4] Ezek szerint három különálló nemzetségbe (tribusz) csoportosíthatóak a nemek és a fajok. A hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini) nemzetséget a hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) alkotja egymagában. A fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini) nemzetségbe két nem tartozik. Végül a korábban is idesorolt - általánosan lóriknak nevezett - madarak alkotják a lórirokonúak (Lorini) nemzetségét.

Hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini)

• Melopsittacus (Gould, 1840) – 1 faj
  • Hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus)

Fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini)

• Cyclopsitta (Reichenbach, 1850) – 6 faj
  • Krémszínű fügepapagáj (Cyclopsitta amabilis)
  • Coxen-fügepapagáj (Cyclopsitta coxeni)
  • Piroshomlokú fügepapagáj (Cyclopsitta diophthalma)
  • Narancsbegyű fügepapagáj (Cyclopsitta gulielmitertii)
  • Kormosarcú fügepapagáj (Cyclopsitta melanogenia)
  • Feketehomlokú fügepapagáj (Cyclopsitta nigrifrons)

• Psittaculirostris (J.E. Gray & G. R.Gray, 1859) – 5 faj
  • Pirosarcú fügepapagáj (Psittaculirostris cervicalis), korábban Psittaculirostris desmarestii cervicalis
  • Nagy fügepapagáj (Psittaculirostris desmarestii)
  • Edwards-fügepapagáj (Psittaculirostris edwardsii)
  • Godman-fügepapagáj (Psittaculirostris godmani), korábban Psittaculirostris desmarestii godmani
  • Szakállas fügepapagáj (Psittaculirostris salvadorii)

Lórirokonúak (Lorini)

A 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.^[1][2][3] Főleg ebben a nemzetségben történtek jelentős változások a vizsgálatok során. Számos új nemet különítettek el - részben régebben már használt nemeket élesztettek újra, részben új nemeket hoztak létre - és a meglevő nemeken belül is soroltak át fajokat egyik nemből a másikba.

• Oreopsittacus (Salvadori, 1877) – 1 faj
  • Arfak-lóri (Oreopsittacus arfaki)

• Charminetta (Iredale, 1956) – 1 faj
  • Vilma-lóri (Charminetta wilhelminae), korábban Charmosyna wilhelminae vagy Glossopsitta wilhelminae

• Hypocharmosyna (Salvadori, 1891) – 2 faj
  • Pirostorkú lóri (Hypocharmosyna placentis), korábban Charmosyna placentis vagy Glossopsitta placentis
  • Pirosfoltos lóri (Hypocharmosyna rubronotata), korábban Charmosyna rubronotata vagy Glossopsitta rubronotata

• Charmosynopsis (Salvadori, 1877) – 2 faj
  • Tündérlóri (Charmosynopsis pulchella), korábban Charmosyna pulchella vagy Glossopsitta pulchella
  • Toxopeus-lóri (Charmosynopsis toxopei), korábban Charmosyna toxopei vagy Glossopsitta toxopei

• Synorhacma (Joseph et al, 2020) – 1 faj
  • Sokcsíkú lóri (Synorhacma multistriata), korábban Charmosyna multistriata vagy Glossopsitta multistriata

• Charmosyna (Wagler, 1832) – 3 faj
  • Josefina-pápualóri (Charmosyna josefinae)
  • Nyársfarkú pápualóri (Charmosyna papou)
  • † Szamoa-pápualóri (Charmosyna samoensis)
  • Stella-pápualóri (Charmosyna stellae), korábban Charmosyna papou stellae

• Charmosynoides (Joseph et al, 2020) – 1 faj
  • Margit-lóri (Charmosynoides margarethae), korábban Charmosyna margarethae vagy Glossopsitta margarethae

• Vini (Lesson, 1833) – 11 élő és 2 kihalt faj
  • Pirostorkú pálmalóri (Vini amabilis vagy Charmosyna amabilis)
  • Kéksapkás pálmalóri (Vini australis)
  • † Kaledón pálmalóri (Vini diadema vagy Charmosyna diadema) – feltehetően kihalt
  • Piroshasú pálmalóri (Vini kuhlii)
  • Piroscsőrű pálmalóri (Vini meeki vagy Charmosyna meeki)
  • Smaragdzöld pálmalóri (Vini palmarum vagy Charmosyna palmarum)
  • Zafírkék pálmalóri (Vini peruviana)
  • Pirosállú pálmalóri (Vini rubrigularis vagy Charmosyna rubrigularis)
  • † Sinotoi pálmalóri (Vini sinotoi) – Hipotetikus faj, csak leírásból ismert
  • Galléros pálmalóri (Vini solitaria vagy Phigys solitarius)
  • Henderson-szigeti pálmalóri (Vini stepheni)
  • Tengerkék pálmalóri (Vini ultramarina)
  • † Marquesas-szigeteki pálmalóri (Vini vidivici) – 700-1300 évvel ezelőtt irtották ki az otthonukat jelentő szigetekre betelepült polinézek.

• Neopsittacus (Salvadori, 1875) – 2 faj
  • Sárgacsőrű lóri (Neopsittacus musschenbroekii)
  • Narancscsőrű lóri (Neopsittacus pullicauda)

• Lorius (Boddaert, 1783) – 6 faj
  • Fehértarkójú lóri (Lorius albidinucha)
  • Zöldfarkú lóri (Lorius chlorocercus)
  • Feketefejű lóri (Lorius domicella)
  • Lármás lóri (Lorius garrulus)
  • Bíborhasú lóri (Lorius hypoinochrous)
  • Asszonylóri (Lorius lory)

• Psitteuteles (Bonaparte, 1854) – 1 faj
  • Tarka lóri (Psitteuteles versicolor), korábban Trichoglossus versicolor

• Parvipsitta (Mathews, 1916) – 2 faj
  • Bíborsapkás törpelóri (Parvipsitta porphyrocephala), korábban Glossopsitta porphyrocephala
  • Pirosarcú törpelóri (Parvipsitta pusilla), korábban Glossopsitta pusilla

• Pseudeos (Peters, 1935) – 2 faj
  • Kardinális lóri (Pseudeos cardinalis), korábban Chalcopsitta cardinalis
  • Fehérderekú lóri (Pseudeos fuscata)

• Chalcopsitta (Bonaparte, 1850) – 3 faj
  • Fekete lóri (Chalcopsitta atra), korábban gyászlóri
  • Barna lóri (Chalcopsitta duivenbodei)
  • Csillámló lóri (Chalcopsitta scintillata)

• Glossoptilus (Hartert, 1896) – 1 faj
  • Ibolyalóri (Glossoptilus goldiei), korábban Psitteuteles goldiei vagy Trichoglossus goldiei

• Glossopsitta (Bonaparte, 1854) – 1 faj
  • Pézsmalóri (Glossopsitta concinna)

• Saudareos (Joseph et al., 2020) – 5 faj
  • Sula-szigeteki lóri (Saudareos flavoviridis), korábban Trichoglossus flavoviridis
  • Íriszlóri (Saudareos iris), korábban Psitteuteles iris vagy Trichoglossus iris
  • Mindanaói lóri (Saudareos johnstoniae), korábban Trichoglossus johnstoniae
  • Meyer-lóri (Saudareos meyeri), korábban Trichoglossus meyeri - a sula-szigeteki lórival közös fajba sorolták korábban
  • Ékes lóri (Saudareos ornata), korábban Trichoglossus ornatus

• Eos (Wagler, 1832) – 6 faj
  • Malukui vöröslóri (Eos bornea)
  • Kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia)
  • Koronás vöröslóri (Eos histrio)
  • Kékcsíkos vöröslóri (Eos reticulata)
  • Félmaszkos vöröslóri (Eos semilarvata)
  • Csuklyás vöröslóri (Eos squamata)

• Trichoglossus – 10 faj
  • Sárgabegyű szivárványlóri (Trichoglossus capistratus)
  • Pikkelyesbegyű szivárványlóri (Trichoglossus chlorolepidotus)
  • Barnafejű szivárványlóri (Trichoglossus euteles)
  • Skarlátbegyű szivárványlóri (Trichoglossus forsteni)
  • Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus), korábban sokszínű lóri
  • Malukui szivárványlóri (Trichoglossus moluccanus)
  • Biak-szigeti szivárványlóri (Trichoglossus rosenbergii)
  • Bíboros szivárványlóri (Trichoglossus rubiginosus), korábban meggyszínű lóri
  • Pirosörvös szivárványlóri (Trichoglossus rubritorquis), korábban Trichoglossus haematodus rubritorquis
  • Floresi szivárványlóri (Trichoglossus weberi)

Képek

• 
  Barna lóri (Calcopsitta duivenbodei)
• 
  Csillámló lóri (Chalcopsitta sintillata)
• 
  Kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia)
• 
  Csuklyás vöröslóri (Eos squamata)
• 
  Fehérderekú lóri (Pseudeos fuscata)
• 
  Pikkelyesbegyű szivárványlóri (Trichoglossus chlorolepidotus)
• 
  Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)
• 
  Bíborhasú szivárványlóri portré
• 
  Kéksapkás pálmalóri (Vini australis)
• 
  Asszonylóri (Lorius lory)
• 
  Bíborsapkás törpelóri (Glossopsitta porphyrocephala)

Jegyzetek

Források

• Papageien.org
• Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 202 old. ISBN 963 233 126 5
• Hivatalos magyar nevek