Zöld küllő

Zöld küllő
Egy tojó A zöld küllő éneke
Egy tojó
A zöld küllő éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Picini
Nem: Picus
Linnaeus, 1758
Faj: P. viridis
Tudományos név
Picus viridis
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld küllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld küllő témájú médiaállományokat és Zöld küllő témájú kategóriát.

A zöld küllő (Picus viridis) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1]

A Picus madárnem típusfaja.[2]

Előfordulása

Európában a földközi-tengeri szigetek, Írország, Skócia északi része, Izland, Finnország, valamint Skandinávia és Oroszország északi területeinek kivételével mindenhol honos. Kedveli a nagy erdőket és távol tartja magát az emberektől.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, nem vonuló.

Alfajai

  • Picus viridis innominatus
  • Picus viridis karelini
  • Picus viridis viridis

A Picus sharpei-t (Saunders, 1872), korábban a zöld küllő alfajának vélték.[3][4]

Megjelenése

Testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 41 centiméter, csőrhossza 4,5 centiméter, nyelvhossza 10 centiméter és a testtömege 180–200 gramm között van. Tollazata a hátán zöldes-sárgás, hasa és begye világos. A tojó fekete bajszáról ismerhető fel. Mindkét nemnek piros fejfedője van. A fiatal madár arc-, torok- és begytollazata sávozott. Hangja messze csengő, éles, csökkenő hangmagasságú kacagás. Röpte surrogó, erősen hullámvonalas.

Életmódja

Erdei madár, de élelmét a réteken gyűjti. Ez főként hangyákból és más rovarokból tevődik össze, de táplálkozik magvakkal és gyümölcsökkel is. Arra is volt már többször példa, hogy méhkaptárt dúlt szét. A madarak tavasszal párosodnak és felosztják egymás között a szülői teendőket. A zöld küllő 7 évig is elél.

Szaporodása

Egyéves korban lesznek ivarérettek. A költési időszak áprilistól augusztusig tart, ekkor a tojó 5–7 fehér tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik, 17–19 napig. A fiatal madarak 23–28 napos kor között repülnek ki.

Képek

  • Fiatal példány
    Fiatal példány
  • Egy hím
    Egy hím
  • A nőstény
    A nőstény
  • Kitömött zöld küllő pár a Vilhena-palota múzeumában
    Kitömött zöld küllő pár a Vilhena-palota múzeumában
  • A madár tojásai
    A madár tojásai

Jegyzetek

  1. 'Picus viridis'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2013. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Jobling, James A. The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London: Christopher Helm, 306. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4 
  3. 'Picus sharpei'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2015. International Union for Conservation of Nature, 2015. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  4. Avibase.bsc-eoc.org

Források

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
  • Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
  • ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
  • Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Xeno-canto.org - a faj hangja
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 113.
  • IOC
Nemzetközi katalógusok
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap