Tišina Erdedska
| Tišina Erdedska | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Martinska Ves |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44000 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 265 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 96 m |
| Terület | 4,40 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 31′ 54″, k. h. 16° 22′ 60″45.5317, 16.383345.531700°N 16.383300°EKoordináták: é. sz. 45° 31′ 54″, k. h. 16° 22′ 60″45.5317, 16.383345.531700°N 16.383300°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tišina Erdedska falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.
Fekvése
Sziszek városától légvonalban 5, közúton 14 km-re északra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délre a Száva bal partján fekszik.
Története
Tišinát 1695-ben „castria ad Tissinam” néven említik.[2] A településnek a Száva jobb partján fekvő része zágrábi káptalan sziszeki uradalmához tartozott, a bal parti település pedig az Erdődyek birtoka volt, innen kapta későbbi előnevét. 1773-ban az első katonai felmérés térképén még egységesen „Dorf Tissina” néven szerepel. A 19. században előbb rövid ideig francia, majd osztrák uralom alatt állt. Tišina Erdedskát és Tišina Kaptolskát 1897-ben különböztetik meg először. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott.
1857-ben 487, 1910-ben 630 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 305 lakosa volt.
Népesség
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 487 | 501 | 533 | 549 | 582 | 630 | 554 | 595 | 567 | 583 | 593 | 521 | 482 | 388 | 320 | 305 |
Nevezetességei
- Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelt kápolnája a galdovoi Szent József plébánia filiája.
- Az egész községre jellemzőek a jellegzetes szávamenti faházak és a díszes helyi népviselet. A helyi építészet egyik kiemelkedő védett alkotása a 107. számú emeletes fa lakóház, hosszúkás alaprajzzal, az utca felé oromzatos homlokzattal.[5] Nyeregtetős tetőszerkezete fazsindellyel fedett. A földszinti részt az emelettel külső fedett lépcsőház köti össze, mely egy kisméretű nyitott előcsarnokhoz vezet. A hát mögötti gazdasági épület alsó része téglából, felső része fából készült. A ház berendezése is értékes, szerkények, bölcső, ládák, régi szentképek alkotják.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5248.
Források
- Martinska Ves község hivatalos oldala (horvátul)
- Martinska Ves község rendezése terve (horvátul)
- Martinska Ves község nevezetességei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
Horvátország-portál
Földrajzportál
