Phalacrocorax

Phalacrocorax
Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Reichenbach, 1850
Nem: Phalacrocorax
Brisson, 1760
Szinonimák
  • Australocorax Lambrecht, 1931
  • Compsohalieus B. Brewer & Ridgway, 1884
  • Cormoranus Baillon, 1834
  • Dilophalieus Coues, 1903
  • Ecmeles Gistel, 1848
  • Euleucocarbo Voisin, 1973
  • Halietor Heine, 1860
  • Hydrocorax Vieillot, 1819 (non Brisson, 1760)
  • Hypoleucus Reichenbach, 1852
  • Leucocarbo Bonaparte, 1857
  • Microcarbo Bonaparte, 1856
  • Miocorax Lambrecht, 1933
  • Nannopterum Sharpe, 1899
  • Nesocarbo Voisin, 1973
  • Notocarbo Siegel-Causey, 1988
  • Pallasicarbo Coues, 1903
  • Paracorax Lambrecht, 1933
  • Poikilocarbo Boetticher, 1935
  • Pliocarbo Tugarinov, 1940
  • Stictocarbo Bonaparte, 1855
  • Viguacarbo Coues, 1903
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Phalacrocorax témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Phalacrocorax témájú médiaállományokat és Phalacrocorax témájú kategóriát.

A Phalacrocorax a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó nem.

Rendszertani besorolásuk

2010-ig a kárókatonafélék családjába, csak a Phalacrocorax madárnem tartozott. Azonban 2010-ben az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusán (International Ornithological Congress) Gill és Donsker azt javasolták, hogy az öt törpefajt és egy kihalt fajt vonjanak ki ebből a nemből és helyezzék át az eddig szinonimaként kezelt Microcarbo nembe. E javaslat alátámasztásához Siegel-Causey (1988), Kennedy et al. (2000), valamint Christidis és Boles (2008) tanulmányaira támaszkodtak; a javaslat a kongresszus alatt célt is ért.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 alnem és 32 recens faj tartozik:

  • Leucocarbo alnem
    • kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps) King, 1828
    • antarktiszi kékszemű kárókatona (Phalacrocorax bransfieldensis) Murphy, 1936
    • déli-georgai kárókatona (Phalacrocorax georgianus) Lonnberg, 1906
    • varacskos kárókatona (Phalacrocorax verrucosus) (Cabanis, 1875)

Fosszilis fajok

Az alábbi lista a fosszilis fajokat foglalja magába:

  • Phalacrocorax marinavis (oligocén ?-? kora miocén; Oregon, USA) – korábban Oligocorax-nak tekintették
  • Phalacrocorax littoralis (késő oliocén/kora miocén; St-Gérand-le-Puy, Franciaország) – korábban Oligocorax-nak tekintették, de meglehet, hogy inkább Nectornis
  • Phalacrocorax intermedius (kora – középső miocén; Közép-Európa) – hozzá tartoznak a P. praecarbo, Ardea/P. brunhuberi aés Botaurites avitus
  • Phalacrocorax macropus (kora miocén ?-? pliocén; Északnyugat-USA)
  • Phalacrocorax ibericus (késő miocén; Valles de Fuentiduena, Spanyolország)
  • Phalacrocorax lautus (késő miocén; Golboçica, Moldova)
  • Phalacrocorax serdicensis (késő miocén Hrabarsko, Bulgária)
  • Phalacrocorax femoralis (Modelo késő miocén/kora pliocén; Nyugat-Észak-Amerika) – korábban Miocorax-nak tekintették
  • Phalacrocorax sp. (késő miocén/kora pliocén; Lee Creek Mine, USA)
  • Phalacrocorax longipes (késő miocén – kora pliocén; Ukrajna) – korábban Pliocarbo-nak tekintették
  • Phalacrocorax goletensis (kora pliocén ?-? kora pleisztocén; Mexikó)
  • Phalacrocorax wetmorei (Bone Valley kora pliocén; Florida)
  • Phalacrocorax sp. (Bone Valley kora pliocén; Polk megye, Florida, USA)[1]
  • Phalacrocorax leptopus (Juntura kora/középső pliocén; Juntura, Malheur County, Oregon, USA)
  • Phalacrocorax idahensis (középső pliocén ?-? pleisztocén; Idaho, USA)
  • Phalacrocorax destefanii (késő pliocén; Olaszország) – korábban Paracorax-nak tekintették
  • Phalacrocorax filyawi (Pinecrest késő pliocén; Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. idahensis
  • Phalacrocorax kumeyaay (San Diego késő pliocén; Kalifornia, USA)
  • Phalacrocorax macer (késő pliocén; Idaho, USA)
  • Phalacrocorax mongoliensis (késő pliocén; Nyugat-Mongólia)
  • Phalacrocorax rogersi (késő pliocén -? kora pleisztocén Kalifornia, USA)
  • Phalacrocorax kennelli (San Diego pliocén; Kalifornia, USA)
  • Phalacrocorax sp. "Wildhalm" (pliocén) – meglehet, hogy azonos a P. longipes-szel[2]
  • Phalacrocorax chapalensis (késő pliocén/kora pleisztocén; Jalisco, Mexikó
  • Phalacrocorax gregorii (késő pleisztocén; Ausztrália) – meglehet, hogy nem önálló faj
  • Phalacrocorax vetustus (késő pleisztocén; Ausztrália) – korábban Australocorax-nak tekintették, továbbá meglehet, hogy nem önálló faj
  • Phalacrocorax reliquus
  • Phalacrocorax sp. (Sarasota megye, Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. filawyi/idahensis

A korábban idesorolt „Phalacrocorax” (vagy „Oligocorax”) mediterraneus egy egészen más családbeli, Paracrax antiquának bizonyult;[3] míg a „P.” subvolans tulajdonképpen egy Anhinga-faj, Anhinga subvolans (Brodkorb, 1956) néven.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal ulna, Specimen PB 311, Pierce Brodkorb collection. Initially assigned to P. idahensis. However, it is far too large, being from a very big species possibly larger than a great cormorant: Murray (1970)
  2. ↑ At least part of a coracoid is known. Does not appear to belong to the true cormorants. May have been closer in Morphology (biology)|habitus to North Pacific shags, but not closely related to these: Howard (1932).
  3. ↑ Cracraft (1971)
  4. ↑ Florida Museum of Natural History|UF 4500, a proximal right humerus half. About 15% larger than A. anhinga and more plesiomorphic: Brodkorb (1956), Becker (1986)

Források

  • Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia.
  • Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at [1] (Accessed 12 May 2010).
  • Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359.
  • Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at [2] (Accessed 13 May 2010).
  • Benson, Elizabeth (1972): The Mochica: A Culture of Peru. Praeger Press, New York.
  • Berrin, Katherine & Larco Museum (1997) The Spirit of Ancient Peru: Treasures from the Larco Museum|Museo Arqueológico Rafael Larco Herrera. Thames and Hudson, New York.
  • Cracraft, Joel (1971). „Systematics and evolution of the Gruiformes (Class Aves). 2. Additional comments on the Bathornithidae, with descriptions of new species”. American Museum Novitates 2449, 1–14. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.)  
  • Dorst, J. & Mougin, J.L. (1979): Family Phalacrocoracidae. In: Ernst Mayr|Mayr, Ernst & Cottrell, G.W. (eds.): Check-List of the Birds of the World Vol. 1, 2nd ed. (Struthioniformes, Tinamiformes, Procellariiformes, Sphenisciformes, Gaviiformes, Podicipediformes, Pelecaniformes, Ciconiiformes, Phoenicopteriformes, Falconiformes, Anseriformes): 163–179. Museum of Comparative Zoology, Cambridge.
  • Hope, Sylvia (2002): The Mesozoic radiation of Neornithes. In: Chiappe, Luis M. & Witmer, Lawrence M. (eds.): Mesozoic Birds: Above the Heads of Dinosaurs: 339–388. ISBN 0-520-20094-2
  • Howard, Hildegarde (1932). „A New Species of Cormorant from Pliocene Deposits near Santa Barbara, California”. Condor (journal) 34 (3), 118–120. o. DOI:10.2307/1363540.  
  • IUCN (2007): 2007 IUCN Red List of Threatened Species. IUCN, Gland.
  • Kennedy, M.; Gray, R.D. & Spencer H.G. (2000). „The Phylogenetic Relationships of the Shags and Cormorants: Can Sequence Data Resolve a Disagreement between Behavior and Morphology?”. Molecular Phylogenetics and Evolution 17 (3), 345–359. o. [2007. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1006/mpev.2000.0840. PMID 11133189. (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.)  
  • Kurochkin, Evgeny N. (1995). „Synopsis of Mesozoic birds and early evolution of Class Aves”. Archaeopteryx 13, 47–66. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.)  
  • Mayr, Gerald (2005). „Tertiary plotopterids (Aves, Plotopteridae) and a novel hypothesis on the phylogenetic relationships of penguins (Spheniscidae)”. Journal of Zoological Systematics 43 (1), 67–71. o. DOI:10.1111/j.1439-0469.2004.00291.x.  
  • Murray, Bertram G., Jr. (1970). „A Redescription of Two Pliocene Cormorants”. Condor (journal) 72 (3), 293–298. o. DOI:10.2307/1366006.  
  • Orta, Jaume (1992): Family Phalacrocoracidae. In: del Hoyo, Josep; Elliott, Andrew & Sargatal, Jordi (eds.): Handbook of Birds of the World, Volume 1 (Ostrich to Ducks): 326–353, plates 22–23. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-10-5
  • Robertson, Connie (1998): Book of Humorous Quotations. Wordsworth Editions. ISBN 1-85326-759-7
  • Siegel-Causey, Douglas (1988). „Phylogeny of the Phalacrocoracidae”. Condor (journal) 90 (4), 885–905. o. DOI:10.2307/1368846.  
  • André Thévet|Thevet, F. André (1558): About birds of Ascension Island. In: Les singularitez de la France Antarctique, autrement nommee Amerique, & de plusieurs terres & isles decouvertes de nostre temps: 39–40. Maurice de la Porte heirs, Paris.
  • van Tets, G. F. (1976): Australasia and the origin of shags and cormorants, Phalacrocoracidae. Proceedings of the XVI International Ornithological Congress: 121–124.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cormorant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Cormorant videos on the Internet Bird Collection
  • Recovery plan for Chatham Island shag and Pitt Island shag 2001–2011 (PDF). Department of Conservation, Wellington, New Zealand, 2001. (Hozzáférés: 2007. szeptember 28.)
  • First video of cormorant deep sea dive, by the Wildlife Conservation Society and the National Research Council of Argentina. WCS press release, 2012-07-31
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap