Nagy guvatszalonka
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rostratula benghalensis (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy guvatszalonka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy guvatszalonka témájú médiaállományokat és Nagy guvatszalonka témájú kategóriát. |
A nagy guvatszalonka (Rostratula benghalensis) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a guvatszalonkafélék (Rostratulidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Afrika, Ázsia és Ausztrália területen honos, szétszórt populációkban. A természetes élőhelye a sekély vízű mocsarak környéke.
Alfajai
- Rostratula benghalensis australis
- Rostratula benghalensis benghalensis
Megjelenése
Átlagos testhossza 25-28 centiméter, a tojó nagyobb, mint a hím. Hosszú csőre, lába és ujjai vannak. A tojó színei élénkebbek, mint a hímeké.
 |
Életmódja
Alkonyat után az iszapban keresgéli rovarokból, rákokból, férgekból és magvakból álló táplálékát.
Szaporodása
A nemi szerepek felcserélődtek, a tojó hangokkal csábítja a hímeket, egy tojó több hímmel is párosodhat. A mocsárba, növényekre rakja a hím a fészket, a tojó a tojások lerakása után a hímre hagyja a kiköltés és a felnevelés feladatát.
 |
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 3.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
