Megfáradt ember szobor

A Megfáradt embert ábrázoló szobor Makó belvárosában található, a József Attila Múzeum bejárata előtt. Somogyi József alkotása.

A makói múzeum épületének jellegzetes karakterét – a tégla homlokzatot gazdagító Varga Imre-plasztikán kívül – a bejárat előtti parkrészlet emblematikussá vált figurája, a Megfáradt ember adja. Somogyi József alkotásán egy függőlegesen barázdált oldalú mészkőhasábra helyezett, kimerülten leroskadó férfialak látható; a kifejező mozdulat drámai erővel jeleníti meg József Attila azonos című versének hangulatát.^[1]

A Megfáradt ember című írás 1923-ban jelent meg a Makói Friss újságban. Ez a költemény nemcsak Makó irodalmi életének legfényesebb gyöngyszeme, de a fiatal költő egyik legkiforrottabb alkotásának is számít. Alaphangulata a fásultság, a rezignáció, a melankólia, ám a mű mégsem válik tragikus hangvételűvé. A hazafelé tartó parasztemberek fizikai fáradtságáról saját lelki terheire asszociál, de a természet közelségében megpihenő költőben végül feloldódik, harmóniává válik minden gond.^[2]

A Megfáradt ember allegorikus figurájának megalkotásához a múzeum körül kialakult közösség választása végül Somogyi Józsefre esett. Elsősorban köztéri szobrairól ismert mester örömmel tett eleget a felkérésnek. A Magyar Képzőművészeti Főiskola rektori tisztségét is betöltő szobrászművészt már régóta foglalkoztatta az emberiség fáradtságának témája. A Makóról érkező hivatalos megbízatás pont egybeesett alkotói elképzelésével, sőt személyes élethelyzetével is.

Tóth Ferenc így írt erről a Csongrád Megyei Hírlap 1984. január 25-én megjelent cikkében: "Somogyi József tökéletesen tudott azonosulni a vers kettős hangulatával, és a József Attila-i életmű kettősségével. Amikor Makó városától ezt a megbízást kapta, a költőhöz hasonlóan őreá is ránehezedett az élet nyomasztó, talán fojtogató súlya. Benne lappangott már közeli betegsége. Lelkében átélte a lét és nemlét dermesztő tragédiáját, de a jövőért való tenni akarás ösztöne betegségének mélypontján is munkált benne."

Draskóczy Ede érzékletesen fogalmazott Ahogy én látom című írásában: "Az én számomra ez az elnyúló, lehorgasztott fejű, lepihenni vágyó, férfit mintázó figura az egész Emberiség megfáradást jelképezi. Az Emberiséget, amely szabadulni akar a háborúktól, megaláztatásoktól. És benne van a testi és szellemi megterhelésektől megfáradt József Attila proletárnyomora, küszködése. És benne van a kinyújtott göcsörtös kezekben a fohászkodás és a hit a megváltást ígérő jövőben. És benne van Attilának Makóhoz való kötődése, ahol szeretett jó komákra talált".^[3]

A mészkő posztamensre helyezett bronzszobrot a vers keletkezésének 60. évfordulóján, 1983-ban állították fel, a makói József Attila Múzeum bejárata előtt; avatóján Czine Mihály irodalomtörténész mondott beszédet.

Jegyzetek

Források

• Makó szobrai. Plasztikák – szobrok – muráliák. Makói Kincsestár. Szirbik Miklós Egyesület (Makó, 2018)
• Sulinet.hu
• Tóth Ferenc dr.: Makói útikalauz. Makó: Magony-Dornbach. 2005. ISBN 963 86933 1 2