Lusignan Bertalan örményországi régens

Lusignan Bertalan (1344 előtt – 1374 után), örményül: Բարդուղիմեոս Լուսինյան, franciául: Barthélemy de Lusignan, Örményország társrégense. Római katolikus vallású volt. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja. II. Konstantin örmény király, Lusignan János örményországi régens és Lusignan Mária örmény királyné unokaöccse, valamint V. Leó örmény király elsőfokú unokatestvére. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának a tagja.

Élete

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Házasságon kívüli kapcsolatból született. Édesapja Lusignan Bohemond (1307/09–1344) ciprusi királyi herceg és a kis-örményországi Korikosz ura. Anyja ismeretlen, de az apja feleségének, Neghiri Eufémiának (1325–1381 után), a Szaven-Pahlavuni-dinasztia neghiri ágából származó Baldvin (–1336) örményországi marsall leányának volt az unokatestvére. Apai nagyapja Lusignan Amalrik (1270/72–1310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója révén a ciprusi királyok leszármazottjának tekinthette magát. Apai nagyanyja Izabella (1276/77–1323) örmény királyi hercegnő révén pedig II. Leó örmény királynak (1236–1289), aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Lamproni Küra Annának (–1285) a dédunokája volt.

Nagyapja, Lusignan Amalrik meggyilkolása után nagyanyja, Izabella örmény hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. Bertalan apja, Bohemond herceg Örményországban élt 1322-ig, amikor is legfiatalabb bátyjával, Lusignan Jánossal Rodoszra ment az ispotályosokhoz. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella örmény hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. Bohemond 1326-ig maradt Rodoszon, majd bátyjával visszatért Örményországba. 1336. április 17-én elsőfokú unokatestvére, IV. Leó örmény király (1308/09–1341), kinevezte őt Korikosz urává.^[1]

IV. Leó örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház Hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra Bohemond középső bátyjának, Lusignan Guidónak a személyében. Lusignan Guido 1342. októberében érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá. Bátyja számos politikai feladattal bízta meg Bertalan apját, így őt küldte Avignonba a pápához, VI.Kelemenhez az egyházi unió kérdésében, mely végül végzetesnek bizonyult az első Lusignan-házi örmény uralkodó számára. II. Konstantint és Bertalan apját, Bohemondot egyszerre gyilkolták meg testőreikkel együtt 1344. november 17-én Adanában.^[2]

Lusignan Bohemond 1340-ben vette feleségül Neghiri Eufémiát, a későbbi III. Konstantin örmény királynak, a kis-örményországi Neghir és Partzerpert urának húgát, de a házasságuk gyermektelen maradt. Természetes fia, Bertalan mostohaanyjával jó viszonyt ápolt, már csak a rokoni kapcsolat miatt is, hiszen Bertalan anyja az unokatestvére volt. Bertalan IV. Konstantin meggyilkolása után V. Leó trónra léptéig 1373–1374-ig Korikoszi Mária örmény királynéval és Vaszil báróval, Thorosz fiával együtt a régensi tisztséget vitte.^[3]

V. Leó király a koronázása napján, 1374. szeptember 14-én Sziszben Bertalan mostohaanyjának, az 50 éves Eufémia hercegnőnek a kezével jutalmazta az expedíciós csapatának a vezetőjét, Sohier Doulçart-t (Soherius de Sarto v. Sohier du Sart), és kinevezte Korikosz grófjává, mely birtokot Neghiri Eufémia előző férje, Bertalan apja, Lusignan Bohemond birtokolt.^[4] Sohier Doulçart V. Leóval együtt esett egyiptomi fogságba Szisz egyiptomi megszállása után 1375-ben, Eufémia Jeruzsálemben halt meg 1381 után, és ott is temették el az örmény Szent Jakab templomban. Bertalan végzete azonban a mai napig nem ismert.

Bertalannak egyes források szerint volt egy fivére, akit Miklósnak hívtak, és aki szintén házasságon kívül született. Miklóst a későbbi V. Leó első trónfoglalási kísérlete idején, 1364-ben gyilkolták meg Sziszben.^[3]

Ősei

Jegyzetek

Irodalom

• Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
• Rüdt-Collenberg, Count Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások

• Foundation for Medieval Genealogy/Armenia Kings Genealogy – 2014. június 10.
• Euweb/Poitou/Lusignan/Armenia Kings Genealogy – 2014. június 10.
• Genealogie-Mittelalter/Bohemund von Lusignan Prinz von Zypern – 2014. június 10.
• A History of Armenia by Vahan M. Kurkjian, 1958 – 2014. június 10.

Előző IV. (Neghiri) Konstantin

Örmény király 1373 – 1374 (Régens)

Következő V. (Lusignan) Leó