Kenyeres Imre

Kenyeres Imre
Született1911. május 23.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1962. október 25. (51 évesen)[1][3]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKenyeres Ágnes
GyermekeiKenyeres Zoltán
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934)
SírhelyeFarkasréti temető (47/4-1-53)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Kenyeres Imre (Budapest, 1911. május 23.[6] – Budapest, 1962. október 25.)[7][8][9] magyar író, újságíró, irodalomtörténész, lapszerkesztő.

Élete

Terézvárosban született, a Rózsa utca 44. szám alatt. 1934-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1934 és 1940 között az irodalomtörténeti tanszéken Császár Elemér mellett dolgozott tanársegédként. 1935-től az Egyetemi Nyomdában is dolgozott, ahol 1948-ig a Diárium című folyóiratot szerkesztette. Tehetséges fiatal írókból és költőkből magas színvonalú irodalmi kört alakított ki. 1945 után folyóirata az egyik első lap volt, amely a demokratikus Magyarország eszményét támogatta. Egyik alapítója volt 1935-ben az Egyetemi Nyomda Könyvbarát Mozgalmának. 1937-től 1944-ig Trencsényi-Waldapfel Imrével az Officina Képeskönyvek sorozatát szerkesztette. Betegsége folytán 1948-tól munkaképtelenné vált.

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.

Családja

Kenyeres Imre cipészmester és Sulyok Ilona fia. Házastársa Kenyeres Ágnes (1911–2012) volt, akivel 1935. október 31-én a Ferencvárosban kötött házasságot.[10] Gyermeke Kenyeres Zoltán (1939–) irodalomtörténész, egyetemi tanár. Unokái Kenyeres János (1967–) irodalomtörténész, kandidátus, és Kenyeres László (1971–) ügyvéd.

Főbb művei

  • A magyar irodalom-történetírás fejlődése a XVIII. században (doktori értekezés, Budapest, 1934)
  • Népszínmű és népiesség (Budapest, 1934)
  • Egyetemi hallgatók olvasmányai (Magyar Szemle, 1936)
  • Auróra. Hazai almanach. 1822–1831 (Budapest, 1938)
  • Rejtelmes irodalom (Budapest, 1948).
  • Petőfi Sándor: Uti rajzok, uti levelek. Sajtó alá rendezte. (Officina Könyvtár. 4. Budapest, 1941)
  • Bethlen Miklós önéletírása. Szemelvények. Sajtó alá rendezte. (Officina Könyvtár. 14. Budapest, 1942 és Magyar szabadság címmel is Officina Könyvtár. 14–17. Budapest, 1942)
  • Weöres Sándor: Bolond Istók. Elbeszélő költemény prózában. (Diárium Könyvtár. Budapest, 1943)
  • A régi Pest-Buda. Egykorú képek és leírások. Sajtó alá rend. Trencsényi-Waldapfel Imrével. (Officina Képeskönyvek. Budapest, 1944)

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07728.htm, Kenyeres Imre, 2017. október 9.
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  3. ↑ BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  5. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  6. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1442/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  7. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 835/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  8. ↑ Meghalt Kenyeres Imre (1962. október 27.) Magyar Nemzet, 18. évfolyam, 252. szám, 4. o.. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  9. ↑ Kenyeres Imre gyászjelentése (1962). (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  10. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 916/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 16.)

Források

  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
  • Névpont
  • Kardos Tibor: Nekrológ (1962) Élet és Irodalom, 42. szám
Nemzetközi katalógusok