Keleti magyarok

Keleti magyarok alatt a magyar nép kialakulásának időszaka során vándorló magyar törzsektől elszakadt magyar néprészeket értjük. A 13. században Julianus barát még talált olyan magyarokat keleten Magna Hungaria területén, akiknek beszédét megértette, a tatárjárás után ilyeneket már nem találtak.

A 2010-es években magyar expedíciók az Urál keleti oldalán, az Ujelgi-tó környékén a honfoglalás kori Kárpát-medencei leletek közeli párhuzamait tárták fel 9–11. századi temetőkben.

A Volga-Káma-menti magyarok

Bővebben: Magna Hungaria

Magna Hungaria a régebben feltételezett magyar őshaza latin neve. Létezéséről Julianus barát tudósított 1236-ban. Őt megerősítette Plano Carpini is.

Kaukázusi magyarok

Bővebben: Kaukázusi Magyarország

A Kaukázusi Magyarország a magyarok nyugat felé vándorlása során az egyik hosszabban feltételezhető szállásterületük volt a Kaukázus északi előterében, ahol valószínűleg a száraz kazah sztyeppén korábban élt lovas nomadizmusuk után a csapadékosabb környezetben letelepedettebb, ún. félnomadizmusra tértek át, ami kiterjedt földművelést, az állattartásban pedig marhatartást és disznótartást is jelentett. Mindezt a magyar nyelv illető jövevényszavai alapján csuvasos jellegű, ogur török – ogurok, bolgár-törökök, kazárok – környezetben tették. A fémművességgel is itt ismerkedhettek meg mélyebben, amiről a magyar nyelv kaukázusi jövevényszavai – réz, vas – tanúskodnak. ^[1]

Romantikus őstörténészek a magyarság itteni szállásterületét kiterjesztették Kummagyaria – azaz a Kuma folyó mentén élő magyarok országa – néven egy a 14. századig fennálló második – vagy harmadik, hiszen a baskír-bolgár Magna Hungaria északon a Volga mentén is túlélhetett a feltevés szerint – erős Nagymagyarország víziójává, amely mögött valószínűleg helyben maradt néptöredékek emlékeinek felnagyítása, illetve valós adatok bizonyíthatatlan interpolációja (fantázia) áll. ^[2]

Közép-ázsiai magyarok

Benkő Mihály napjainkban, keleti útjai során úgy vélte, rátalált az ún. kipcsak-magyarok utódaira:

„1991-től kezdve a honfoglalás kori magyar temetkezési szokások mai napig élő néprajzi emlékeit kutattam Belső-Ázsiában. Évente elutaztam az északnyugat-mongóliai Bayan-Ölgij megyébe, a Mongol Altaj hegyeibe, a mongóliai kazakok közé. Számomra is váratlan volt, hogy honfoglalásunk 1100-ik évfordulójának évében, 1996-ban tudomást szereztem arról, hogy a mongóliai kazakok között, de Kazakhsztánban is, napjainkig fennmaradtak mazsarnak, vagyis magyarnak mondott családok, nemzetségek ezeket Julianus barát magyarjai utódainak tekinthetjük.”^[3]

Ősmagyar temetkezések az Urál keleti oldalán

Bővebben: Ujelgi

A 2010-es években az Ujelgi-tó környékén magyar expedíciók által feltárt temetőben három temetkezési horizont található, amelyek a 9., 9–10. és a 10–11. századoknak felelnek meg.^[4][5] Az három réteg mintái között genetikai folytonosság van. A filogenetikai és populációgenetikai analízis az Urál két oldalához és a Kárpát-medencéhez, azaz a modern hanti, manysi, a honfoglaló magyar mintákhoz, valamint a Volga–Urál vidékének baskírjaihoz és tatárjaihoz fűződő genetikai kapcsolatokat tárt fel.

Jegyzetek

Források

• ↑ Archaeo - korai magyar: Türk Attila – Szeifert Bea – Gerber Dániel – Csáky Veronika – Langó Páter – Dimitrij A. Sztasenkov – Szergej G. Botalov – Mende Balázs Gusztáv – Szécsényi-Nagy Anna: A korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásának legfrissebb eredményei Nyugat-Szibériától a Középső-Volga vidékig. Archaeologiai Értesítő, CXLVII. évf. 1. sz. (2023. március 3.) 33–74. o. Hozzáférés: 2024. május 29.
• ↑ Veres Életmód: Veres Péter. A honfoglaló magyarok életmódjának vitatott kérdései, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest, 109–134. o. (1997). ISBN 963-506-108-0 
• ↑ NYEST Bendefy: A kaukázusi magyarok 3.: Bendefy László, a kaukázusi magyarok kutatója. Nyelv és Tudomány (nyest.hu), 2011. április 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
• ↑ Borbás: Borbás Barna: Megvannak a keleti magyarok?. In Ablonczy Bálint (szerk) – Borbás Barna (szerk): Eltagadott igazság: Tények és hazugságok a magyarság őstörténetéről. 104–106. o.  
• Magyar tudósok tanulmánya a Nature Scientific Reports kiadványban a korai magyarságról, térképekkel

További információk

• Benkő Loránd (2010). „A Szovárd-kérdés” 9–10. szám, 35–38. o, Kiadó: História folyóirat. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva].