Illír uralkodók listája

A dél-illíriai Illír Királyság jelentősebb törzseinek hozzávetőleges szállásterülete és szomszédaik az i. e. 4. században.

Az ókori, hellenisztikus Illíria területén több regionális hatalmi központ létezett egymással párhuzamosan. Lakóik többnyire illírek voltak, de éltek mellettük görögök, epiróták, dardánok, trák és kelta népességelemek is. I. e. 229-ben a Római Birodalom megkezdte az addig autonóm illír területek meghódítását.

Az Illír Királyság uralkodói

Az Illír Királyság voltaképpen több regionális királyság föderatív államalakulata volt, amelynek fejét a többi királyon felülkerekedő taulant, ardiata stb. uralkodó adta. Testvérháborúkkal terhes időszakokban a királyságnak egyszerre akár több uralkodója is lehetett. Az ókori források csak szórványosan említik az illír uralkodókat, ezért az alábbi táblázatban külön oszlopban látható az egyes uralkodóknak a klasszikus történeti munkák alapján behatárolható, illetve a 20–21. századi történészek által rekonstruált uralkodási időtartama.

   – Bardülisz háza
   – esetleg Bardülisz háza
   – Glaukiasz taulant háza
   – II. Pleuratosz ardiata háza
   – bizonytalan leszármazású uralkodók


Uralkodó Uralkodásának forrásolható időpontja Uralkodásának rekonstruált időpontja Megjegyzések
   Az i. e. 430-as évektől feltételezett Illír Királyság ismeretlen királyok uralkodása alatt.
Bardülisz i. e. 358 i. e. 393 előtt –
i. e. 358 után		 Az Illír Királyság első név szerint ismert uralkodója, a feltételezések szerint enkhele, dardán vagy dasszaréta származású.[1] Hatalmi központja a Lünkésztiszi-tavak környékén volt,[2] az uralma alatt álló dél-illíriai törzsek mellett függőségében voltak Épeirosz és Makedónia egyes területei is.[3] A II. Philipposz makedón király ellen elvesztett i. e. 358. évi Erigón-völgyi csata után – valószínűleg Dasszarétiába visszaszorult – királysága Makedónia kliensállama lett.[4]
Grabosz i. e. 356 i. e. 358 ? –
i. e. 356 k.		 Feltehetően a graba törzshöz tartozott.[5] Rövid uralkodása során részese volt egy Makedónia-ellenes szövetségnek, de i. e. 356-ban II. Philipposz makedón király serege megsemmisítő vereséget mért rá.[6]
Pleuratosz/Pleuriasz i. e. 345/342 –
i. e. 337 (Pleuriasz)		 i. e. 356 k. ? –
i. e. 335 ?		 Bizonytalan leszármazású uralkodó, a legelfogadottabb elméletek szerint az ardiaták korai királya[7] vagy a taulant ház dinasztiaalapítója volt.[8] Uralkodásának körülményei bizonytalanok, egyedül a makedónok ellen elvesztett, i. e. 345/342 körüli csata kapcsán említik a források,[9] valamint az i. e. 337-es újabb makedón–illír háború Pleuriasz nevű királyát is vele azonosítják.[10]
Glaukiasz i. e. 335 –
i. e. 302		 Taulant király, egyes feltevések szerint Pleuratosz fia.
II. Bardülisz i. e. 295 k. ? –
i. e. 290 k. ?		 Bardülisz unokája, Kleitosz dasszaréta király fia. Az i. e. 220-as években visszaszerezte uralmát Dasszarétia felett, majd I. Pürrhosz apósa, végül pedig – vélhetően veje segítségével – az illírek királya lett.[11]
Monuniosz – i. e. 290 k. ? –
i. e. 270 k. ?		 Esetleg II. Bardülisz fia.[12] A taulant partvidék uralkodója, dardán királyként való azonosítása kétséges.[13]
Mütilosz – i. e. 270 k. ? –
i. e. 260 k. ?		 Feltehetően Monuniosz fia.[14] A taulant partvidék uralkodója, dardán királyként való azonosítása kétséges.[15]
II. Pleuratosz i. e. 260 k. ? –
i. e. 250 k. ?		 Az első ardiata király. Esetleg Mütilosz fia vagy veje.[16]
Agrón i. e. 231 i. e. 250 k. ? –
i. e. 231		 II. Pleuratosz fia, ardiata király.
Pinnész i. e. 231 –
i. e. 217		 i. e. 231 –
i. e. 217 ?		 Agrón és Triteuta fia, ardiata király. I. e. 231 és 227 között régensként de facto Agrón özvegye és Pinnész mostohaanyja, Teuta királyné, i. e. 227 és 219 között Pinnész mostohaapja, Pharoszi Démétriosz uralkodott.
Szkerdilaidasz i. e. 212 –
i. e. 208		 i. e. 217 ? –
i. e. 208/205		 II. Pleuratosz fia, Agrón öccse, Pinnész nagybátyja, ardiata király. Korábban Teuta hadvezére, majd Pharoszi Démétriosz szövetségese.[17] Uralkodását római orientáció és makedónellenesség jellemezte. Az első római–makedón háború(wd) (i. e. 214–205) elején országának nagy részét Makedónia szállta meg, de a későbbi években – vélhetően i. e. 212-től fia, III. Pleuratosz társuralkodójaként[18] – több területet visszahódított.[19]
III. Pleuratosz i. e. 212 –
i. e. 189		 i. e. 212 ? –
i. e. 189/181		 Szkerdilaidasz fia, ardiata király. Feltételezhetően i. e. 212-től apja mellett az Illír Királyság társuralkodója, majd annak i. e. 208/205 között bekövetkezett halála után egyeduralkodója.[20] Apjával Róma oldalán harcolt az első római–makedón háborúban,[21] majd Rómát támogatta a második római–makedón háborúban is.[22] Róma-hűségének és északi hódításainak köszönhetően uralkodása alatt érte el az Illír Királyság legnagyobb kiterjedését.[23]
Genthiosz i. e. 181 –
i. e. 168. február		 i. e. 189/181 –
i. e. 168. február		 III. Pleuratosz fia, ardiata király. Elődei Róma-barát politikájával szakítva visszatért a kalózkodás gyakorlatához, országát központosító törekvésekkel megerősítette, flottáját és hadseregét fejlesztette.[24] A makedón Perszeusz királlyal szövetkezve i. e. 168 januárjában háborúba lépett Rómával, az egy hónapig sem tartó harmadik római–illír háború megsemmisítő vereségével, az Illír Királyság megszűnésével és római fennhatóság alá kerülésével végződött.[25] Itáliai száműzetésben élte le hátra lévő éveit.[26]
i. e. 168. február Az Illír Királyság megszűnése.


Sablon:Ókori Illír Királyság idővonala
  • m
  • v
  • sz
Az ókori illír királyság idővonala (i. e. 435–168)
       – Bardülisz háza          – esetleg Bardülisz háza          – Glaukiasz taulant háza          – II. Pleuratosz ardiata háza          – bizonytalan leszármazású uralkodók

Dasszarétia uralkodói

Bardülisz illír király és utódai a II. Philipposz makedón király ellen elvesztett i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatát követő békekötés értelmében makedón függésben uralkodtak Dasszarétia felett.[27]

Uralkodó Uralkodásának forrásolható időpontja Uralkodásának rekonstruált időpontja Megjegyzések
Bardülisz – i. e. 358 körül I. e. 358-ig illír király.
Kleitosz i. e. 335 i. e. 358 után – 335 Bardülisz fia. A makedón fennhatóság elleni lázadása, az i. e. 335. évi vesztes pélioni csata egyúttal klienskirályságának végét is jelentette.
II. Bardülisz – i. e. 325 körül ? – 290 körül ? Kleitosz fia. Az i. e. 320-as években visszaszerezte uralmát Dasszarétia felett, majd I. Pürrhosz apósa, végül pedig – vélhetően veje segítségével – i. e. 295 körül az illírek királya lett.[28]

A Dardán Királyság uralkodói

A Dardán Királyság az i. e. 4. század második felében lépett a történelem színpadára, és a következő évszázadokra a szomszédos Makedónia kérlelhetetlen ellensége lett.[29] Az ókori szerzők nem nevezték meg az első dardán uralkodókat. Az utókor sokáig tévesen Monuniosz illír királyt, és utódját, Mütiloszt tartotta számon a királyság korai uralkodói között. Ezt a feltételezést azonban sem a források, sem a régészettudomány eredményei nem támasztják alá.[30] Bár hipotézisok ismertek arról, hogy az első névről is ismert illír király, Bardülisz dardán lehetett,[31] az első név szerint ismert, és bizonyítottan dardán uralkodó Longarosz volt.[32]

Uralkodó Időpont Megjegyzések
… Az i. e. 4. század második felétől forrásolható Dardán Királyság ismeretlen királyok uralkodása alatt.
Longarosz i. e. 231 előtt – 206 körül Az első név szerint ismert dardán király.
Baton i. e. 206 körül – 176 előtt Longarosz fia.
Monuniosz Longarosz fia, Baton fivére, Genthiosz illír király apósa.

Egyéb illír dinaszták

Uralkodó Időpont Illír törzs Megjegyzések
Epidamnosz és Dürrhakhosz i. e. 7. század ? Appianosz őrizte meg a barbár király és unokája történetét. A monda szerint a nagyapa Epidamnosz alapította Epidamnosz városát, unokája, Dürrhakhosz pedig a város kikötőjét.[33]
Galaurosz i. e. 7. század vége taulant Polüainosz által említett, a makedónok ellen harcoló korai taulant uralkodó.[34]
Grabosz i. e. 440–415 között ? Töredékes feliratból ismert név, akinek sem illír mivoltát, sem királyi címét nem említi a felirat, de Pierre Cabanes korai illír uralkodónak, Grabosz király nagyapjának tartja.[35]
Szabülinthosz i. e. 429 atintán? A molossz–atintán katonai szövetség régense, Pierre Cabanes felvetése alapján talán atintán király.[36]
Szirrhasz i. e. 423 és 400/399 között. ? Arrhabaiosz lünkésztiszi király veje, a kutatók többsége szerint maga is lünkésztiszi dinaszta,[37] de egyes elméletek illír uralkodónak, Bardülisz király elődjének tartják.[38]
Ioniosz i. e. 3. század közepe dalmata? (wd) I. e. 4. századi isszai veretek előlapjáról ismert személy, egyes feltevések szerint Issza görög gyarmatosítás előtti illír uralkodója, esetleg helyben tisztelt istenség.[39]
Pleuriasz i. e. 337 autariata? II. Philipposz makedón király viselt hadat ellene i. e. 337-ben. A kutatók többsége Pleuratosz illír királlyal azonosítja,[40] de N. G. L. Hammond(wd) elmélete szerint egy autariata uralkodóról van szó.[41]
Ballaiosz i. e. 168 után rhizónita? A történeti forrásokban említés nélküli, csupán jelentős mennyiségben előkerült pénzérméiről ismert regionális uralkodó. Érmekincse főleg Rhizón és Pharosz környékéről ismert.[42]
Mosztisz i. e. 2. század ? ? Kisszámú érméjéről ismert illír uralkodó.[43]

Kapcsolódó szócikkek

  • Illüriosz, az illírek mitikus ősatyja és ősi királya

Jegyzetek

  1. ↑ Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :239., 245., 248., 252.; Pollo & Puto 1981 :11.; Zavalani 2015 :13.
  2. ↑ Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :248.; Pollo & Puto 1981 :10.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :14.; Ceka 2013 :191.
  3. ↑ Papazoglou 1965 :151.; Hammond 1966 :248.; Wilkes 1992 :118–119.; Hammond 1994 :14–15.; Ceka 2013 :97–98., 101–102., 191., 389.
  4. ↑ Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244–245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  5. ↑ Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :88., 102., 174.; Wilkes 1992 :121.
  6. ↑ Papazoglou 1965 :154–155.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :50., 101–102., 129–130., 168.; Wilkes 1992 :120–121.; Ceka 2013 :103, 107., 120–121.
  7. ↑ Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :243., 245.; Cabanes 1988 :105., 257.
  8. ↑ Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Ceka 2013 :103–104.
  9. ↑ Papazoglou 1965 :156–157.; Hammond 1966 :243., 245.; Cabanes 1988 :103–104.; Ceka 2013 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  10. ↑ Papazoglou 1965 :156.; Cabanes 1988 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  11. ↑ Papazoglou 1965 :162.; Hammond 1966 :243.; Wilkes 1992 :125.; Ceka 2013 :134–135., 139., 387.; Zavalani 2015 :14.
  12. ↑ Hammond 1966 :246.; Ceka 2013 :135.
  13. ↑ Wilkes 1992 :148.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :281.
  14. ↑ Hammond 1966 :247.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :174.
  15. ↑ Wilkes 1992 :148.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :281.
  16. ↑ Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :174.
  17. ↑ Papazoglou 1965 :170., 176.; Kertész 1983 :97.; Cabanes 1988 :266–267., 273., 284–287.; Wilkes 1992 :158–159., 163., 167.; Schütz 2002 :72.; Jacques 2009 :121.; Përzhita 1992 :119–120.; Ceka 2013 :153., 177–178., 182–183., 404.; Šašel Kos 2013 :178.
  18. ↑ Papazoglou 1965 :159., 170., 172., 176.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :293–294.
  19. ↑ Cabanes 1988 :297–299.; Wilkes 1992 :166–167.; Përzhita 2012 :122.; Ceka 2013 :187–189., 282.
  20. ↑ Papazoglou 1965 :159., 170., 172., 176.; Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :293–294.
  21. ↑ Hammond 1966 :252.; Cabanes 1988 :298–299., 301., 331.; Wilkes 1992 :170.; Ceka 2013 :188–189., 211., 282.
  22. ↑ Hammond 1966 :250.; Kertész 1983 :188.; Cabanes 1988 :304–305. ; Wilkes 1992 :149–150., 170.; Ceka 2013 :209–211., 282–283.
  23. ↑ Papazoglou 1965 :174.; Cabanes 1988 :301–302., 307., 311.; Wilkes 1992 :170–171., 189.; Ceka 2013 :210–211., 213., 241.
  24. ↑ Cabanes 1988 :313., 321.; Wilkes 1992 :171.; Përzhita 2012 :122.; Ceka 2013 :214., 221.
  25. ↑ Cabanes 1988 :321–324.; Wilkes 1992 :173–175.; Schütz 2002 :72–73.; Ceka 2013 :222–224.; Šašel Kos 2013 :180–181.; Zavalani 2015 :22.
  26. ↑ Cabanes 1988 :324.; Wilkes 1992 :175.; Ceka 2013 :225., 349.
  27. ↑ Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244–245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  28. ↑ Papazoglou 1965 :162.; Hammond 1966 :243.; Wilkes 1992 :125.; Ceka 2013 :134–135., 139., 387.; Zavalani 2015 :14.
  29. ↑ Wilkes 1992 :145.; Ceka 2013 :280–281.
  30. ↑ Wilkes 1992 :146. „Nor is it certain if this was the same ruler who gained power over the Taulantii and struck a coin of Dyrrhachium with the legend King Monunius.”; Ceka 2013 :281. „It has been suggested that this king [offering alliance against the Gauls to Ptolemy around 280 BC] might have been Monounios. […] This hypothesis is doubtful because of the fact that silver coins minted by Monounios bear only the symbols of Apollonia and Dyrrhachion, and they have never been found away from the coastal lowlands […]. Monounios had the same name as a Dardanian king a century later, the father-in-law of King Gentius, but this is not enough to create a firm dynastic link between them.”
  31. ↑ Hammond 1966 :252; Wilkes 1992 :145.
  32. ↑ Wilkes 1992 :148. „Longarus, the first to be named ruler of the Dardanians […].”; Schütz 2002 :73.
  33. ↑ Cabanes 1988 :84. (87. sz. jegyzet); Wilkes 1992 :111.
  34. ↑ Pollo & Puto 1981 :10.; Cabanes 1988 :66., 90.
  35. ↑ Cabanes 1988 :91., 101., 128.
  36. ↑ Cabanes 1988 :119.
  37. ↑ Hammond 1966 :243–244.; Cabanes 1988 :90., 92–93.
  38. ↑ Papazoglou 1965 :150–151., 153.
  39. ↑ Wilkes 1992 :177–178.; Ceka 2013 :414.
  40. ↑ Papazoglou 1965 :156., 158.; Cabanes 1988 :103–104.; Wilkes 1992 :121.
  41. ↑ Hammond 1966 :245.
  42. ↑ Cabanes 1988 :325.; Wilkes 1992 :177., 179.
  43. ↑ Cabanes 1988 :325., 335. (180. sz. jegyzet).

Források

  • ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • ↑ Hammond 1994: N. G. L. Hammond: Macedonia before Philip and Philip’s first year in power. Mediterranean Archaeology, VII. évf. (1994) 13–15. o.
  • ↑ Kertész 1983: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 9630922231  
  • ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
  • ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap