Ilie Verdeț

Ilie Verdeț

Románia miniszterelnöke
Hivatali idő 1979. március 29. – 1982. május 21.
Előd	Manea Mănescu
Utód	Constantin Dăscălescu

Született	1925. május 10. Kománfalva, Román Királyság
Elhunyt	2001. március 20. (75 évesen) Bukarest, Románia
Sírhely	Ghencea temető
Párt	Román Kommunista Párt, Román Munkáspárt, Szocialista Munkáspárt

Házastársa	Reghina Ceaușescu
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest
Halál oka	szívinfarktus

A Wikimédia Commons tartalmaz Ilie Verdeț témájú médiaállományokat.

Ilie Verdeț (Kománfalva, 1925. május 10. – Bukarest, 2001. március 20.) román kommunista politikus, 1979–1982-ben Románia miniszterelnöke. Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár sógora volt.

Élete

Tizenkét évesen állt munkába bányászként. 1945-ben csatlakozott a Román Kommunista Párthoz. A pártfőiskola, majd a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia 1948-as elvégzését követően útja a politikába vezetett. Előbb helyi pártszervezetekben tevékenykedett (Resicabánya, Lugos, Karánsebes), majd 1955-ben a párt központi bizottságának póttagja lett. 1960-tól teljes jogú tagként vett részt a központi bizottság munkájában, egyúttal az 1960-as évek elején a párt bukaresti központi irodájának munkatársa volt, ahol sógora, a pártszervezésért és -rendezvényekért felelős Nicolae Ceaușescu helyetteseként tevékenykedett. 1961-től a Nagy Nemzetgyűlés képviselője volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár 1965-ben bekövetkezett halálát követően támogatta sógora kinevezését a pártfőtitkári tisztségbe.

1965-ben a párt politikai végrehajtó bizottságának póttagja, 1966-ban tagja lett. Az elkövetkező években több fontos politikai tisztséget töltött be, 1966-tól 1974-ig az állandó elnökség tagjaként a miniszterelnök-helyettesi, illetve első elnökhelyettesi feladatokat is ellátta Ion Gheorghe Maurer kormányában. 1973-ban kinevezték a Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Főtanács élére, 1974–1975-ben a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Központi Ellenőrző Tanácsának elnöki tisztét látta el. 1974-től 1978-ig a központi bizottság titkári tisztét töltötte be, 1977 után a politikai végrehajtó bizottság állandó irodájának tagja volt. 1977-ben a pártfőtitkár Ceaușescu személyes megbízottjaként jelent meg a Zsil-völgyi bányásztüntetésen, de tárgyalási kezdeményezései kudarcba fulladtak, sőt, két napra a bányászok fogságába került. 1978–1979-ben Manea Mănescu miniszterelnök – egyben sógora – első helyettese, egyidejűleg az Állami Tervbizottság elnöke volt. 1979 márciusától 1982 májusáig, Mănescut váltva a poszton, Románia miniszterelnöke volt.

Az 1989. decemberi forradalom idején, a Ceaușescu házaspár letartóztatását követően Verdeț az ideiglenes kormányzat vezetőjének tette meg magát. Ekképpen deklarált hatalma mintegy húsz percig tartott, amikor a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának vezetője, Ion Iliescu félreállította az útból. Verdeț 1990-ben Szocialista Munkáspárt néven megalapította a kommunista utódpártként számontartott politikai szervezetet, amelynek tevékenységét 2000-ig irányította. Az 1992-es törvényhozási választásokon – a bejutási küszöböt éppen csak átlépve – pártjával bejutott a román parlamentbe,^[1] de a következő, 1996. évi választásokon már kiszorultak a nemzetgyűlésből.

Felesége 1947 után Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár leánytestvére, Reghina volt. Frigyükből két leánygyermek, Doina (1948) és Cezarina (1953) született.

Források

↑ ISTORIA ROMANIEI 1990 - 1992. [2006. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. május 4.)

Ki kicsoda 1981 732. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ilie Verdeț című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Sablon:Románia kormányfői m v sz Románia kormányfői
Egyesült Román Fejedelemség (1862–1881) A minisztertanács elnökei	Barbu Catargiu (1862) · Apostol Arsache (1862) · Nicolae Creţulescu (1862–63) · Mihail Kogălniceanu (1863–65) · Constantin Bosianu (1865) · Nicolae Creţulescu (1865–66) · Ion Ghica (1866) · Lascăr Catargiu (1866) · Ion Ghica (1866–67) · Constantin A. Creţulescu (1867) · Ştefan Golescu (1867–68) · Nicolae Golescu (1868) · Dimitrie Ghica (1868–70) · Alexandru G. Golescu (1870) · Manolache Costache Epureanu (1870) · Ion Ghica (1870–71) · Lascăr Catargiu (1871–76) · Ion Emanuel Florescu (1876) · Manolache Costache Epureanu (1876) · Ion Brătianu (1876–81)
Román Királyság (1881–1947) A minisztertanács elnökei	Ion Brătianu (1881) · Dimitrie Brătianu (1881) · Ion Brătianu (1881–88) · Theodor Rosetti (1888–89) · Lascăr Catargiu (1889) · Gheorghe Manu (1889–91) · Ion Emanuel Florescu (1891) · Lascăr Catargiu (1891–95) · Dimitrie Sturdza (1895–96) · Petre S. Aurelian (1896–97) · Dimitrie Sturdza (1897–99) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1899–1900) · Petre P. Carp (1900–01) · Dimitrie Sturdza (1901–04) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1904–07) · Dimitrie Sturdza (1907–08) · Ion I. C. Brătianu (1908–10) · Petre P. Carp (1910–12) · Titu Maiorescu (1912–13) · Ion I. C. Brătianu (1914–18) · Alexandru Averescu (1918) · Alexandru Marghiloman (1918) · Constantin Coandă (1918) · Ion I. C. Brătianu (1918–19) · Artur Văitoianu (1919) · Alexandru Vaida-Voevod (1919–20) · Alexandru Averescu (1920–21) · Take Ionescu (1921–22) · Ion I. C. Brătianu (1922–26) · Alexandru Averescu (1926–27) · Barbu Știrbey (1927) · Ion I. C. Brătianu (1927) · Vintilă Brătianu (1927–28) · Iuliu Maniu (1928–30) · Gheorghe Mironescu (1930) · Iuliu Maniu (1930) · Gheorghe Mironescu (1930–31) · Nicolae Iorga (1931–32) · Alexandru Vaida-Voevod (1932) · Iuliu Maniu (1932–33) · Alexandru Vaida-Voevod (1933) · Ion G. Duca (1933) · Constantin Angelescu (1933–34) · Gheorghe Tătărescu (1934–37) · Octavian Goga (1937–38) · Miron Cristea (1938–39) · Armand Călinescu (1939) · Gheorghe Argeşanu (1939) · Constantin Argetoianu (1939) · Gheorghe Tătărescu (1939–40) · Ion Gigurtu (1940) · Ion Antonescu (1940–44) · Constantin Sănătescu (1944) · Nicolae Rădescu (1944–45) · Petru Groza (1945–47)
Román Népköztársaság (1947–1989) Miniszterelnökök	Petru Groza (1947–52) · Gheorghe Gheorghiu-Dej (1952–55) · Chivu Stoica (1955–61) · Ion Gheorghe Maurer (1961–74) · Manea Mănescu (1974–79) · Ilie Verdeț (1979–82) · Constantin Dăscălescu (1982–89)
Román Köztársaság (1989–) Miniszterelnökök	Petre Roman (1989–91) · Theodor Stolojan (1991–92) · Nicolae Văcăroiu (1992–96) · Victor Ciorbea (1996–98) · Radu Vasile (1998–99) · Mugur Isărescu (1999–2000) · Adrian Năstase (2000–04) · Călin Popescu-Tăriceanu (2004–08) · Emil Boc (2008–12) · Mihai Răzvan Ungureanu (2012) · Victor Ponta (2012–15) · Dacian Cioloș (2015–2017) · Sorin Grindeanu (2017) · Mihai Tudose (2017–2018) · Mihai Fifor (ügyvivő, 2018) · Viorica Dăncilă (2018–2019) · Ludovic Orban (2019–2020) · Nicolae Ciucă (ügyvivő, 2020) · Florin Cîțu (2020–2021) · Nicolae Ciucă (2021–2023) · Marcel Ciolacu (2023–)