Himalájai selyemfenyő

Himalájai selyemfenyő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Alcsalád: Pinoideae Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus) Alnemzetség: Selyemfenyők Strobus Fajcsoport: Quinquefoliae Fajsor: Strobus Faj: P. wallichiana
Tudományos név
Pinus wallichiana A.B.Jacks.
Szinonimák
Pinus excelsa Pinus griffithii
Változatok
P. wallichiana var. parva K.C.Sahni P. wallichiana var. wallichiana
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Himalájai selyemfenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai selyemfenyő témájú médiaállományokat és Himalájai selyemfenyő témájú kategóriát.

A himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) a fenyőfélék családjának névadó tűnyalábos fenyő (Pinus) nemzetségében a selyemfenyők Strobus alnemzetség egyik faja. Európában gyakran ültetik parkokba, és néha erdészetileg is telepítik.

Származása, elterjedése

Amint ezt magyar neve is jelzi, a Himalájában honos.

Megjelenése, felépítése

A Himalájában 50, Európában 30 m magasra növő, nyitott kúp koronájú fa. Sötét hamuszürke vagy barna kérge sokáig sima és fényes marad, majd sekélyen berepedezik.

Ágai örvökben, vízszintesen nőnek. Kékes-hamvas, ezüstös árnyalatú, 15–20 cm hosszú, puha, csüngő, hosszú tűi ötösével nőnek. A fiatal vesszők simák, kopaszok.

14–25 cm hosszú, egyenes nyelű, általában csüngő, erősen gyantás, porzós tobozvirágzatai magányosak vagy csoportosak. A termős virágzatok párosan átellenben, hármas vagy ötös örvekben jelennek meg már a fiatal növényeken is, és a mutatós tobozok lehúzzák az ágvégeket. A 15–25 cm hosszú, banánszerűen hajlott, világoszöld, gyantafolyásos tobozok vége tompa. A fiatal tobozok zöldek, éretten világosbarnák.

Életmódja, termőhelye

Más, gyorsan növő fenyőfélékhez hasonlóan fiatal korában fagyérzékeny, de idővel télállóvá válik. A téli napsütés is megviseli.

Víz- és páraigényes, a Kárpát-medencében nyáron öntözni kell. Érzékeny a száraz szélre. Szeles helyen törzse kard alakúra görbül, ágvégei lecsupaszodnak.

nedves környezetben gyorsabban nő. Az idősebb példányok helyigényesek.

A városi klímát meglehetősen rosszul tűri.

Rokon fajok

• Balkáni selyemfenyő (Pinus peuce)
• Simafenyő, közönséges simafenyő (Pinus strobus)

Képek

• 
  Habitusa
• 
  Termőhelyén, Bhutánban
• 
  Toboza

Források

• Oleg Polunin: Európa fái és bokrai. (Trees and bushes of Europe)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. április 24.)
• Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 138. o. ISBN 978-963-09-6602-3  
• Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 110. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6 
• Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 59. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1

• Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 172. old.