Euagriosz Szkholasztikosz

Euagriosz Szkholasztikosz (Ευάγριος Σχολαστικός, Evágriosz Szholasztikósz, latinul: Evagrius/Euagrius Scholasticus), (536^[1] vagy 537^[1] – 600 körül^[1]) bizánci történetiró.

Élete és műve

Epiphaniában (ma Hamá, Szíria) született. Ügyvédként működött, de jártas volt a nyelvészetben és az ékesszólástanban is, ezért nevezték Szkholasztikosznak. Egyetlen fennmaradt műve az Egyháztörténelem, amely 6 kötetben dolgozza fel a 431 és az 594 közötti eseményeket. Művét nyomtatásban először a párizsi könyvtár kézirata után Robert Estienne adta ki görögül 1544-ben.^[1]

Magyarul

• Evagriosz Pontikosz a gondolatokról; ford., tan. Baán Izsák; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél 2006 (Lectio divina)
• Eulogioshoz; ford., bev., jegyz. Bara Péter; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél 2012 (Lectio divina)
• A szerzetes praktikosz záz fejezet a lelki életről; bev., jegyz. Gabriel Bunge, ford. Szabó Ferenc Miklós; Bencés, Pannonhalma, 2014

Jegyzetek

1. ↑ ^{a b c d} Pallas, i. h.

Források

• Bokor József (szerk.). Euagrius, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 22. 

Kapcsolódó szócikkek

• Jelentős középkori történetírók listája
• Bizánci irodalom
• Patrologia Graeca