Divat a 20. században

A 20. századot megelőző időkben az öltözködés azt a célt szolgálta, hogy tudni lehessen, ki hogyan, milyen módon, miből él, mi a foglalkozása és a társadalmi állása.^[1] A 17. századtól kezdődően eme cél mellett fontos lett azt is közvetíteni a divat által, hogy mi a szokás a viselkedésben, öltözködésben, gondolkodásban, ezek közvetítői pedig az uralkodók, hercegek, dandyk, széplelkek, írók, költők lettek.^[1]

Franciaországban, a második császárság idején az angol Charles Frederick Worth alkotta meg a párizsi haute couture szabályait szövetek, minták, formák évszakok szerinti csoportosításban.^[1] Így a divat ettől fogva a szakemberek hivatása lett. A szabóságok egyre fontosabb szerepet játszottak, divatáru-kereskedőkből divattervezőkké váltak. Vállalkozásaik mögött egyre gyakrabban álltak és állnak pénzügyi csoportok.

A 20. századi divatiparban a divattervező és az ipar párharca dominál.^[2] A divattervező egyedi művek alkotója, egyszerre vállalkozó és művész, míg az ipar a ruhaneműk és kiegészítők nagy tömegbeni előállítását képviseli.^[2] A divattervező egyedit, az ipar sorozatot alkot. Párizs, a mai értelemben vett divat bölcsője már a 20. század legelején erre a két egymással ellentétes ágazatra bontotta a divatszakmát: az egyedi tervezésű, méretre gyártott haute couture-re, és a tömegellátásra termelő konfekcióra.^[2]

A divat fejlődésvonala az 1960-as évekig töretlen, a divat az haute couture-höz igazodott.^[2] Az haute couture csak a társadalom elit rétegét szolgálta, számukra készített kézzel varrt remekműveket, a divatszalonok számítottak az ízlés kizárólagos letéteményeseinek. A felső tízezer öltözködését próbálták utánozni a kisebb szabóságok, a varrónők és a háziasszonyok is, akik a divatlapokból és az utcán látott kreációkból merítettek ihletet. A munkások és parasztok körében a divat egészen a második világháborúig csak hallomás útján terjedt. Ezen néprétegben még a 20. század elején is ki-ki azt viselte, amit a mestersége diktált.

Az 1960-as évektől kezdődően azonban a nyugati országok demokráciája és liberális gazdasági felfogása a divatban is mélyreható változásokat hozott. A társadalom hagyományos felosztása előkelőkre és dolgozókra túlhaladottá vált és a fiatalok is részt akartak venni a fogyasztásban. Ebben az időszakban jött létre az haute couture és a konfekció között a minőségi készruha, a prêt-à-porter.^[2] Ennek létrejöttét a nyersanyagok drágulása és a költségek emelkedése is indokolta. 1963-ban fiatal tervezők egy csoportja átvette az addig alkalmazott modellezők funkcióját, és Amerikában ezen új tervezőket designereknek kezdték hívni. Ezek a designerek vitték be a köztudatba a prêt-à-porter kifejezést. A prêt-à-porter, azaz készruhagyártás hosszú ciklusokban gondolkodik, és jelentős a megrendelt mennyiség is, így az évi két kollekció megtervezésével megbízott tervezőknek mér 1 évre előre fel kell tudniuk mérni az igényt, amit a vásárlók támasztanak, előre ki kell találniuk, hogy vajon az "utca embere" mit fog akarni hordani akkor, amikor az új kollekció az utcára kerül?

A prêt-à-porter 30 év alatt megváltoztatta az öltözködés rendjét, megszűnt az osztályok szerinti öltözködés.^[2] Az haute couture sem vesztette el régi presztízsét, de ma már nem több, mint a prêt-à-porter legfelső szintje. Az 1970-es években a legtöbb nagy divatház készruhát árusító üzletet ("butikot") nyit, és megjelenik egy új üzlettípus, a márkabolt, ami eredeti tervezésű, de alacsonyabb árú cikkeket árusít.^[2]

Jegyzetek

Források

• François Baudot: Divat a XX. században; ford. Gortvai Katalin; Park, Bp., 2000

További információk

• Öltözködés és divat; szerk. Hatvany Lili, ill. Feiks Jenő; Az Est Lapok, Bp., 1936 (Pesti Napló könyvek)
• Gárdonyiné Kövessi Edit–Lakyné Székely Ilona: Népművészeti divatalbum; Minerva, Budapest, 1973
• F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok, 1867–1945; Gondolat, Bp., 1989
• Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig. A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete; Corvina–1956-os Intézet, Bp., 2005
• Csipes Antal: Divattükör; Osiris, Bp., 2006
• Divat ma; szerk. Terry Jones, Susie Rushton, ford. Borus Judit; Vince, Budapest, 2007 (Ikon)
• Klasszikus divat. A 20. század legfontosabb divattervezői és stílusai; előszó Zandra Rhodes; Alexandra, Pécs, 2007
• Öltöztessük fel az országot! Divat és öltözködés a szocializmusban; szerk. Simonovics Ildikó, Valuch Tibor; Argumentum–Budapesti Történeti Múzeum–1956-os Intézet, Bp., 2009
• Megan Hess: A ruha. A divattörténelem 100 ikonikus pillanata; ford. Ferenczy Zsófia; Alexandra, Pécs, 2019
• Csipes Antal: A divatról komolyan; Balassi, Bp., 2011
• Divattitkok. 1000 apró részlet a nyakkivágástól a derékvonalig, a zsebektől a pliszékig; szerk. Macarena San Martin, ford. Hajgató Sára; Scolar, Budapest, 2011 (Scolar design)
• A stílus királynői. 10 nő, aki forradalmasította a divatot; szöveg Paola Saltari, ford. Bartha Judit; Alexandra, Pécs, 2011
• A divat története a 20. században. A Kyoto Costume Institute gyűjteménye; főszerk. Akiko Fukai, ford. Gabos Erika; Taschen–Vince, Köln–Bp., 2012
• Street fashion múzeum. Utcai divat egykor és ma. Kiállítás a Kiscelli Múzeumban, 2012. június 22–augusztus 21.; rend. Simonovics Ildikó; BTM, Bp., 2012
• Faragó István–László Zsuzsa: Divat-bemutató könyvecske; Tandem Grafikai Stúdió, Budapest, 2013
• P. Szalay Emőke: Dédanyáink, nagyanyáink, anyáink. Divattörténeti vázlatok, 1860–1945; Szalay Alapítvány, Debrecen, 2017
• Divat, kultúra, történelem. Divattörténeti tanulmányok; szerk. F. Dózsa Katalin, Szatmári Judit Anna, Szentesi Réka; ELTE Eötvös, Bp., 2018
• Poós Zoltán: Rock & roll áruház. Ez a divat, 1957–2000; Corvina, Bp., 2018