Csetfalva

Nem tévesztendő össze a következővel: Cselfalva.

Csetfalva (Четфалва)
Csetfalva címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Beregszász község
Rang	falu
Alapítás éve	1260
Irányítószám	90262
Körzethívószám	+380 03141
Testvértelepülései	Lista Dunavarsány Leányfalu
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	116 m
Terület	1,26 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″48.126111111111, 22.79416666666748.126111°N 22.794167°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″48.126111111111, 22.79416666666748.126111°N 22.794167°E
Csetfalva Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csetfalva témájú médiaállományokat.

Csetfalva (ukránul: Четфалва [Csetfalva]; 1995-ig Четово^[1] [Csetovo]) egy csaknem teljesen magyar lakosságú falu Ukrajnában, a Beregszászi járásban.

Fekvése

A Beregszászi járásban, a Tiszaháton, a Tisza jobb partján, Beregszásztól 15 km távolságra fekvő település. Az Ungvár-Rahó műúttal 1 km hosszúságú bekötőút köti össze. A hozzá legközelebb eső szomszédos települések Tiszakeresztúr és Tiszaújlak.

Nevének eredete

A fennmaradt népi hagyományok szerint nevét Árpád fejedelem egyik hű alattvalójáról, a település alapítójáról, egy Cset vagy Csete nevű földesúrról kapta. Mai nevének első említése 1408-ból származik.

Története

Ehhez a szakaszhoz további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2024 márciusától)

Csetfalva neve először 1341-ben jelent meg írásos dokumentumban villa Chet alakban, a Csetfalva nevet először 1446-ban említették Chedfalwa írásmóddal.^[2] Első ismert birtokosai a Széchy család tagjai voltak. 1418-ban Széchy Pál és Jakab fia György birtoka volt, akik Zsigmond királytól kapták királyi adományként. 1498-ban a Tarczy család tagjai kaptak itt részbirtokot. 1513-ban Lónyay Albert és neje vásárolta meg örök áron Tarczy János özvegyétől Sárától. Az 1567-es évi adóösszeíráskor a faluban 11 lakót és 12 pusztatelket írtak össze, ahonnan a tatárok még azon a télen hurcolták el a lakosokat. 1573-ban beregszói Hagymási Kristóf, a huszti vár kapitánya tiltakozott Balassi András (Balassi Bálint költő nagybátyja) ellen, Csetfalva, Som, Makovice és Zápszony vár elfoglalása miatt.

1600-ban a település birtokosai voltak: Rákóczi Zsigmond, Lónyay István, Réthey Péter, Mikolay István, Anarcsi Péter, Báthory István és Melith Pál. A protestantizmus megjelenésével az új hitre áttért falusiak elfoglalták a régi, 15. században épült római katólikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Okmányok szerint 1645-ben már virágzó református gyülekezet volt a településen. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozati kelyhet készíttetett a templom számára.

Az 1800-as évek utolsó éveiben a falu birtokosai voltak: Abonyi, Buday, Csató, Lónyay, Pogány családok. 1847-ben a Tisza-szabályozás munkálatainak folyását jött megtekinteni a mai Kárpátalja vidékére gróf Széchenyi István. 1847. szeptember 9-én a Pannonia nevű gőzös Csetfalva és Tiszaújlak között zátonyra futott, s az éjszakát Széchenyi és kísérete a hajón töltötte. 1847. szeptember 10-én meglátogatta Csetfalvát, majd szeptember 11-én Badalót.

A második világháború és az ezt követő sztálini retorzió megtizedelte a község férfilakosságát. 1944 őszén 91 férfit hurcoltak el, ebből 38-an odahaltak. 1989 novemberében a temetőben sírkövet állítottak a sztálinizmus áldozatai emlékére. Majd a község 1992-ben önállóvá vált. 1996 nyarán a KMKSZ kezdeményezésére a templomkertben kopjafát állítottak a millecentenárium emlékére, a temetőben pedig felavatták a második világháború áldozatainak emlékművét. 1999. október 6-án a KMKSZ csetfalvai alapszervezete az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulója emlékére a református templom mögött egy kicsiny tölgyfát ültetett. 2007. október 7-én az alapszervezet az előbbi esemény írásos megörökítéseképpen a fa mellé emléktáblát állított.

1998-ban, majd 2001-ben a település pusztító árvizet élt át.^[3] 1998 őszén 138 ház rongálódott meg, 76 házat teljesen újjá kellett építeni.^[4] Még hatalmasabb pusztítást vitt véghez a kiömlő Tisza 2001 tavaszán.^[5][4] Ekkor majdnem minden otthont tönkretett a víz. Két és fél évvel az árvíz után a házak mindegyike újjáépült. 2003 őszére elkészült a falu határában húzódó tiszai védmű rekonstrukciója.^[3] Az új töltés átlagosan másfél méterrel magasabb a réginél.

Lakossága

• A 19. század végén 473 fő
• A 20. század végén több mint kb. 800 főből 99% magyar volt^[6]
• 2001-ben 755 fő, ebből 731 magyar nemzetiségű (96,8%)
• 2024-ben 180 fő^[a]

Közlekedés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Nevezetességek

• Református temploma a reformáció előtt a katolikusoké volt; később átépítették. Híres festett famennyezete 1753-ban készült el, Asztalos Lándor Ferenc munkájaként, ugyanő készítette el a tákosi templom festett mennyezetét is.
• Harangtorony: 1796-ban a református templom bejárata elé építették fel a zsindelyes, négy fiatornyos haranglábat, mely Kakuk Imre jándi fatoronyépítő mester munkája. Nincs alapja, az alatta lévő sziklák tartják meg. 30 méter magas.
• Római-görög katolikus temploma az organikus építészet jegyeit viseli magán. 2002, pünkösd vasárnapján szentelték fel. Belső faragásait Matl Péter, munkácsi szobrászművész készítette.^[7] A nyárfából készült oltárbelső 7,5 méter magas.

• 
  Harangtorony
• 
  A refomátus templomban lévő kazettás mennyezet
• 
  Római-görög katólikus templom

Híres emberek

• Itt volt lelkész Pallagi József, Móricz Zsigmond anyai nagyapja.
• Itt járt 1847. szeptember 10-én gróf Széchenyi István.
• Itt született 1856. október 11-én Szaplonczay Manó dr., magyar orvos.
• Itt született 1859. január 21-én Pallagi Erzsébet, Móricz Zsigmond édesanyja.^[8]

Testvértelepülései

• Dunavarsány, Magyarország - 2008 óta^[9]
• Leányfalu, Magyarország

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

• Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája.