Claude Shannon

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Claude Shannon
Született	1916. április 30.[1][2][3][4][5] Petoskey[6]
Elhunyt	2001. február 24. (84 évesen)[1][3][4][5][7] Medford[8]
Állampolgársága	amerikai[9]
Házastársa	Betty Shannon (1949–)[10] Norma Barzman (1939–1941)[11]
Foglalkozása	matematikus kriptográfus informatikus feltaláló egyetemi oktató mérnök genetikus
Iskolái	Gaylord High School (–1932) Michigani Egyetem (1932–1936, villamosmérnöki tudomány, matematika) Massachusetts Institute of Technology (1936–1940, villamosmérnöki tudomány)
Kitüntetései	IEEE Morris N. Liebmann Memorial Award (1949)[12] Stuart Ballantine Medal (1955) Josiah Willard Gibbs Lectureship (1963)[8] Nemzeti Tudományos Érem (1966)[8] IEEE Medal of Honor (1966)[12] Shannon-díj (1972) Harvey-díj (1972)[13] Edwin Howard Armstrong Achievement Award (1973)[14] Harold Pender Award (1978)[15] John Fritz Medal (1983) Kyoto Prize in Basic Sciences (1985)[8] Foreign Member of the Royal Society (1991)[16] Marconi Prize (2000) National Inventors Hall of Fame (2004)[17]
Halál oka	Alzheimer-kór
Sírhelye	Mount Auburn Cemetery (Begonia path-10722-Space 2)[18][19][20]
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Shannon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Claude Elwood Shannon, Claude E. Shannon (Petoskey, Michigan, 1916. április 30. – Medford, Massachusetts, 2001. február 24.) amerikai híradástechnikai mérnök és matematikus, az információelmélet megalapítója.

A Michigani Egyetemen illetve az MIT-n végzett. 1941 és 1956 között a Bell Telephone Laboratories cégnél kutató matematikus volt. Az MIT híradástechnikai karán 1956-tól volt vendégprofesszor. Tagja volt számos tudományos társaságnak.

Munkássága

Az információelmélet legalapvetőbb törvényeit fedezte fel, általában tapasztalati úton. Később tételeit matematikailag is igazolták más matematikusok (például Kolmogorov, Fagyejev, Hincsin). Fő műve, A kommunikáció matematikai elmélete (Mathematical Theory of Communication) című munkája, 1948-49-ben jelent meg. (Magyarul 1986-ban az OMIKK adta ki.) Alapvető eredménye a Shannon-entrópiafüggvény fogalmának bevezetése.

Kitüntetései:

• Morris Liebmann-díj
• Stuart Ballantine érem
• Harvey-díj (1985)
• Kiotó-díj (1985)

Magyarul megjelent művei

• Claude E. Shannon–Warren Weaver: A kommunikáció matematikai elmélete. Az információelmélet születése és távlatai; utószó Füzeséri András, Nagy Ferenc, ford. Tompa Ferenc; OMIKK, Bp., 1986

Kapcsolódó szócikkek

• A kommunikációelmélet tudománytörténeti hagyományai

Jegyzetek