Arrabonicum flórajárás

A gyakorlatilag a Kisalfölddel azonos Arrabonicum flórajárás az Eupannonicum flóravidék (Alföldek) legnyugatibb flórajárása. Nyugati része a zárt tölgyes, keleti része pedig az erdős sztyepp övben foglal helyet.

Növényföldrajzi jellegét döntően a Duna árterén, elsősorban a Szigetközben megtelepült, és sok hegyvidéki elemet rejtő ártéri ligeterdők (Pimpinello majoris-Ulmetum és Paridi quadrifoliae-Alnetum) alakították ki. Ezek a helyükre telepített nemes nyárasok egyhangú mesterséges ültetvényei miatt az utóbbi évtizedekben vészesen összezsugorodtak. A vízrendezés, a mocsarak lecsapolása megpecsételte a Hanság hajdan volt lápjainak sorsát. Az égeres láperdők, láprétek máig fennmaradt töredékei számos igen ritka, veszélyeztetett fajnak:

nyújtanak menedéket, ezért különleges természeti értékeink.

A Fertő terjedelmes nádasai és szikesei a Hansággal együtt a Fertő–Hanság Nemzeti Park részei. Értékes lápterületek találhatók a Marcal völgyében is. Az egykor gazdag flórájú homokpuszták túlnyomórészt a homokfásítás áldozatául estek. Különleges érték a Bakonyszentlászló–Fenyőfő közt élő, egyedülálló, maradvány jellegű homokpusztai erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum). A flórajárás keleti peremén, Esztergom környékén található síklápok fő érdekessége az illatos hagyma (Allium suaveolens).

Jellegzetes flóraelemei

Az élőhelyek egyik csoportjára:

  • a Győr és Komárom között nyomokban föllelhető meszes homokpusztákra,
  • a löszhátakra (Pannonhalma és Ilak között, illetve Ravazd vidékén),
  • a Sokorói-dombság lábának homoki gyepjein

a kontinentális, pannon–pontusi, pontusi és szubmediterrán elemek jutnak túlsúlyra.

A kontinentális flóraelemek közül jellemző:

Pannon–pontusi, illetve pontusi fajok:

  • homoki keserűfű (Polygonum arenarium),
  • fényes poloskamag (Corispermum nitidum),
  • homoki vértő (Onosma arenaria).

Szubmediterrán fajok:

  • nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata),
  • homoki habszegfű (Silene conica),
  • szürke nyúlkapor (Trinia glauea).

A pusztai flóraelemek között feltűnik több endemikus faj, illetve alfaj is:

  • homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tausheri),
  • kései szegfű (Dianthus serotinus),
  • magyar csenkesz (Festuca vaginata),
  • homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria),
  • homoki varjúháj (Sedum hillebrandti).

Tájegységei

Hanság (és Fertő)

A Hanság lefolyástalan, lápos medence. A Fertő mellékén hatalmas nádasok és szikesek húzódnak. A lecsapolások miatt az egykori gazdag lápvilágnak csak hírmondói maradtak fenn. A szikesek „eredetisége” nehezen értelmezhető, mivel a tó területe és vele a növénytársulások elhelyezkedése, el-, illetve kiterjedése mindig roppant változékony volt – és ebben egyaránt volt szerepe a természeti folyamatoknak és a vízkormányzásnak.

  • Ezeken a szikeseken a sótűrő fajok között nemcsak kontinentális, de irán-turáni jellegű, bennszülött flóraelemeket is találunk:
    • sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus)
    • sziksófű (Suada pannonica, Suada maritima)
    • közönséges mézpázsit vagy sziki mézpázsit (Puccinellia distans - szin: Puccinellia limosa)
    • fehér zsázsa (Lepidum crassifolium, a Fertő partján).
  • Fűz- és égerlápokban:
  • Kiszáradó lápréteken:

Komáromi-síkság

A Kisalföld keleti részén elterülő síkságot túlnyomórészt meszes homok borítja. Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

Rábaköz és Marcal-medence

A Rába és a Marcal fiatal öntésterületének jellegzetes növénytársulásai:

jellegzetes növényfajai:

Szigetköz és Csallóköz

A Bécsi-kapun át a Kárpát-medencébe lépő Duna szerteágazik, és a Kisalföld süllyedő medencéjében lerakja hordalékát. Ez a kavicsos-homokos hordalék építi fel a Szigetköz és a Szlovákiához tartozó Csallóköz hatalmas szigetvilágát.

A tájat egykor uraló keményfaligeteket (Querco–Ulmetum) a 20. században a talajvíz szintjének emelkedésével puhafaligetek (Salicetum albae–fragilis) váltották fel; előbbiek foltjai csak a magasabb térszíneken éltek túl.

  • A keményfaligetek aljnövényzetében jellegzetes, a hegyvidékről levándorolt fajokat figyelhetünk meg:
  • A puhafaligetek növényzetében is előfordulnak az Alpokból a Duna mentén levándorolt fajok:
    • hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica),
    • csermelyciprus (Myricaria germanica),
    • sugárkankalin (Primula elatior),
    • havasi ikravirág (Arabis alpina),
    • hölgy estike (Hesperis matronalis).

Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

A Fertő medencéjével lecsapolásáig összefüggött a Hanság (Hany) mocsárvidéke, amin kiterjedt égererdők (Thelypteridi–Alnetum) nőttek. Ma már csak néhány folton látható a csíkos éger (Alnus rugosa) cserjeszintjében a fekete ribiszke (Ribes nigrum) terjeszkedik, és alatta nagy ritkán még felfedezhető a lápi csalán (Urtica kioviensis)

Egyes szerzők az Arrabonicum flórajáráshoz sorolják az Ausztriához tartozó Bécsi-medence és a Csehországhoz tartozó Morvamező növényzetét is.

Ság hegy

A síkságból szigetként kiemelkedő Ság (279 m) növényzete nem a Kisalföldével, hanem a Dunántúli-középhegységével rokon.

Források

  • Az Alföld flóravidéke
  • Növényföldrajz
  • Rakonczay, 1996: Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, ISBN 963-7362-12-6 fűzött